Az időjárás, a frontok, a tűrőképességem, az állóképességem. Nem szeretem, ha napok csak úgy kimennek alólam. Az előbb megállapítottam, hogy a mai délután is elment, úgy hogy sokat nem tudok felmutatni.
Lakáshirdetést próbáltam feladni, belekevertem magam, mondanom sem kell. Végén jött a fotófeltöltés, mert ma már ez sem úgy van, mint pár éve volt. Meg is szívtam, jól fel is húztam magam rajta. Csak azért kiírhatták volna, hogy fekvő formájú legyen a fotó. Az már csak részletkérdés, egy két négyzetméter sincs fürdőszobáról hogy lehet úgy fekvő fotót készíteni, hogy mutasson is valamit? Vagy látják a mosdót a csempét és ennyi? Ennyit mutat a fotó. Legalább felkelti az érdeklődést. Vagy sem? Hinni kell benne, hogy majd jön a vevő...
Ha nem, marad az ingatlanos, de mielőtt megkérem, gondoltam teszek egy kört közel kétezer forintért, ha másért nem, hát a tanulság miatt.
Viszont, hogy szép is legyen a mai napban délelőtt múzeumi
tárlatvezetésen voltunk. A kor divatja változatos is volt, csipkék, anyagok, szabások, kalapok, nőknek és férfiaknak, műhelyek, szabásminták, egy-egy korabeli ruha is kiállítva, s főleg gyermekruhák, fehérneműk. Mívesek. Sok korabeli újság, divatlap, s nem utolsó sorban
fotók, sok a helyi múzeumok anyagából válogatva. Sajnos az előadást (2.) elnéztem, így a múltkori folytatásáról lemaradtam, bánom is.
S látva a fűzőket, a szoknyákat tartó abroncsokat, s a lószőrrel kitömött, csípőt kiemelő párnácskákat elgondolkodtam, mit szenvedtek a nők a jó megjelenésért? Igaz, ma sem nagyon kell messzire menni, csak ma másként?: a miniszoknyák ész nélkül minden alakon, a csípőnadrágok, stb. S ami sajnos elmaradt, a kidolgozások, a csipkék, a hímzések, ezek ma már úri passziónak tűnnek. Nincs idő, ha kapható is meg kell fizetni, teljes joggal, finom munkák. Hol vannak ma már azok a méretre készült cipők, a hordáshoz kitágítandó szattyánbőr kesztyűk? Ma már tömegtermelés folyik. Azért jók az ilyen kiállítások, jó elábrándozni, kicsit régi világokba látogatni, érezni azokat a hangulatokat, s jó tudni, vannak még akik a köznek ajándékozzák a régi szekrények mélyéről előkerült ritkaságokat, ruhakölteményeket. Hogy, mi utódok is többek legyünk általuk.
forrás
forrás
forrás, ahol egy kicsit érdemes olvasgatni is!
