Egy ma reggeli hír kapcsán elgondolkodtam

ill. már írni akartam róla. Akiknek kutyája, macskája van mit kezdetek a fém állateledeles dobozokkal?  Mikor 5 macska volt és a kutyaeledeles dobozok nagy mennyiség felgyűlt. Eleinte kukába dobáltam, aztán gyűjteni kezdték a fémhulladékot, a sörös dobozok közé tettem  az iskolások javára. A sorsa nem tudom mi lett?

Ezt követte a felszólítás, kaptunk zsákokat a szétválogatott gyűjtésre. Az már csak érdekesség, hogy a hírlevélen, mint fém ilyen tétel nem szerepelt. Egy darabig gyűjtöttem, s mérgelődtem, mert úgymond többe került a hús, mint a leves. Mikor kimostam ezeket enyhén szólva fogyott  a víz. A keményen megfizetett víz. Ez kinek az érdeke?  A miénk nem volt, az biztos. Miután következetesen nem szerepelt a listán abbahagytam a gyűjtését, megtapostam, s mentek a kukába.

Ti hogy gondoskodtok ezekről a dobozokról?

Napok

A csutakolás. Volt előcsutakolás, aztán van jelen csutakolás. Mindennap, mindenhol.  Reggelente nem értettem miért szakadnak le a karjaim, rájöttem. Pedig mióta mindennap van, azóta nem kell akkora erőbedobással felmosni, lemosni. A kimosást intézi a mosógép, gőzerővel. Nekem marad a vasalás, no de az aztán alaposan.  Még van két napom, s aztán áttérhetek a heti fertőtlenítésekre, a nem napi ágyhuzat, pizsama, s törülközőcserére. S ki érti ezt,  egy nap kimaradt a betegszobában, s másnap már ott vonultak, bújkáltak, s előtünedeztek  a porcicák! Ott ahol egy ember fekszik, bútor alig van, naponta felmosva, kimosva, lemosva.

Aztán jött a tegnapi nap, a csúszkálásé, a térdreesésé miközben az ügyeletre mentem némi elsősegély segítő gyógyszereket feliratni, kiváltani. Az autók útja rendben volt, csak oda kellett eljutni, onnan kellett eljutni, s néh a szokások rabjaként odalépünk, ahol könnyebbséget remélünk (fűre), s éppen akkor csalatkzunk, s esünk térdre.  Ha valaki nem tud aludni, főleg, ha egész napja a bentlétről szól, szörnyű neki. Ha egyéb rosszullétek nehezítik az életét, még rosszabb. Segítettek rajta, a távollétében. Köszönet az ügyeleten dolgozó orvosnak. S máris könnyebb lett az életünk, nemcsak neki, az egész családnak.

Közben rágom, rágom ezt a csatornakiosztást. Előfizessek-e heti két napért 2-3 ezer forintos kiegészítő csomagokra? Egyetlen, értsd egyetlen!!! csatorna miatt. Néha megnézem milyen adásokról maradok le, s látom, olyan mértékű az ismétlés, felesleges lenne. Csak kicsit sajnálom. Jó volt más országokban, más tájakon járni, bekukucskálni otthonokba, velük együtt felújítani, átalakítani, kertészkedni.  Ennek azt hiszem évek után vége.

Viszont beiratkoztam biokertész tanfolyamra. Februárban indul a kezdő csoport, remélem nem a háznál értesítettek,az  most kicsit hanyagolva lett. S éreztem egyből a lelkemen a hiányát. Nehezen törtem be  a kétlaki életmódra, a kijárásra, de már részemmé vált. Már odatartozom, érzem is itthon. Itthon és otthon, otthon és itthon.

S egy könyv, A KÖNYV, amit  szabad perceimben olvasgatok, szétszakítva, tördelve, de van mihez nyúlni, miben elmerülni, hova elutazni, kikért aggódni, egy más világba átlépni. Ezen  a gépen nem tudom linkelni mit írnak róla.

Tegnap

még jó időben érkeztünk haza, az odafelé út, a letolatlan havas utak viszont nem nevezhetők élménynek. Itthon a lábadozás, gyógyulgatás időszaka kezdődött el a fiamnak, nekem meg folytatódik a kőkemény sterilizálásé még egy hétig, aztán kicsit már könnyebb lesz, legalábbis nem kell naponta az egész lakást tulajdonképpen körbefertőtleníteni, stb.

Ami pozítiv volt tegnapra, s amitől nagyon félteünk simán feljött saját lábán a 4. színtre!! A mai gyengélkedésben van mire visszautalni, hogy lám tegnap!!

Ennyit! Köszönöm ismét mindenkinek a ránkgondolást, a velünk gondolást a nehéz napokban! S még az egészségügyieknek, igaz ők nem olvasnak, de nélkülük nem jöhetettt volna létre...!

Jó hír

Délben várt a hír, holnap kiadják a fiamat. bevallom kissé sokkot kaptam, mert a szállítást szerveznünk kellett, s "kinyalni" a lakást. Az alapsikárolást éppen tegnap fejeztem be. Nosza ma délután mindent bele,
A sietség oka némi időjárás előrejelzés, s elkerülendő az időjárás negatívumait így döntöttek az orvosok,  jó 200 km-t utazunk hazafelé, s vannak kanyargós útszakaszok. Igazuk van, nem kockáztatbnak. Reggel indulunk.

Tegnap

volt a harmadik házassági évfordulónk. Ennek elmesélem most, így évek után a történetét. Terveink közt szerepelt, mígnem egy esküvőre voltunk hivtalosak férjem lakóhelyén.  Egyszer csak jött a telefon, mi lenne, ha mi is összeházasodnánk akkor már egy úttal?

Igen ám, de ez az egyetlen (?) helyzet, amihez kettős hozzájárulás, beleegyezés, bejelentkezés szükséges. A hivatal tudott róla, de nem volt leadminisztrálva. Márpedig ami nincs adminisztrálva, az nem is létezik. MI készültünk, városomból indultunk, reggel vettünk hamar gyűrűket, s a minusz 13 fokban, hóban elindultunk a másik esküvőre. Aztán délután egy órakor jelentkeztünk a hivatalban. Szó szót követett, beszélgettünk az adatokat felvevő hölggyel, mígnem gondolt egyet, felvette a telefont, s szólt  a kolléganőjének, ha már a terem előkészített stb. akkor adjon már össze minket is.

Estére már házaspárként ültünk a (másik) lakodalmi asztalnál. Az ifjú férj, s annak tanúja lettek  a tanúink. (Ezt már csak mellékesen jegyzem meg, még tv felvétel is adódott, mert új esküvői előírások voltak éppen készülődőben. A másik érdekesség: mi idősek voltunk, az előttünk lévők nagy pocakkal esküdtek, a még előttük lévőknél már gyermek is volt. Hja, kérem ilyen ez a világ!)

Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe;

melyik vagy te? és én melyik vagyok?                           
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.

Keresztury Dezső

Ideillesztettem az utólagos értesítésből a versrészletet családtagoknak, barátoknak, munkahelynek. A reagálások furcsák voltak. Volt, ki megértette, volt ki nem értette (miért nem szóltunk előre? Ami csak terv, amiről még papír sincs, arról, hogy beszéljünk? Volt ki felháborodott, hogy lehet így férjhez menni? Volt, kitől kaptunk ajándékot, lásd a mesések. A munkahely a pletyka színtjén leragadt. Tiszteletteljes kivétel mindig van. Nem értettem. Nem a történés a lényeg? Miért fontos ennek körítése?).

Még egy érdekesség. (Fokozhatom még?) Apám másnap elzavart minket haza, az én lakóhelyemre. Mondván ebben az időjárásban ne kockáztassunk, jobb biztos helyen lenni. Ő sem tudta, még aznap estefelé, s tán hajnalban a városban földrengés volt....

Tegnap végre befejeztem a sikálást, a fertőtlenítést, a bejárati ajtót is bekárpítozták. Még macskaúr hagyta alaposan helyben az évek során..... vagy mert unta magát, vagy mert egyedül volt, de leginkább mert azokat a karmokat oly kiválóan lehetett belemélyeszteni. (A felkínált szőnyegdarab épen és karcolatlanul máig ott van mellette a faburkolaton...)

Tegnap az ajtótlan lakásfogságban pihenésképp hamar elolvastam a könyvet.

A

könyvet is a könyv szerzője jegyzé. Könnyű, romantikus, főleg misztikus, éppen egy ilyen időszakra való.

S most mennem kellene aludni.....

A versrészlet, mert nem tudok hozzányúlni, ez az a gép....

Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe;

melyik vagy te? és én melyik vagyok?                      
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.

Keresztury Dezső

Köd fotók vonatból

Tél, szikrázó napsütés... és hó, és jég, és szél

Egy hét után temperált épület a szomszédjainknak köszönhetően, így is egy órát ügyködtem míg minden helyére került fűtés ügyében. S volt itt egy egy hétre elhanyagolt (általam) Zsebi. Azt hiszem e percben ennyi telik  tőlem. Kidőltem, majd jövök.