Köd-fák-fotók

Nemes Nagy Ágnes: Fák

Tanulni kell a téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak,
mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

Várakozók

A téli hajnal kivert az ágyból. Nagyon rosszul aludtam: némi torokfájás, némi nátha, némi rossz közérzet, napok óta egy újabb ágy. Tegnap délután érkeztem a négy nap után a tíz fok körüli, de inkább alatti épületbe. Kapkodhattam, fűteni, etetni, főként itatni az állatokat. Nos, az egyetlen macskaúr volt, aki éhenhalási gondjait megoldotta, önkiszolgálással. Úgy látom, házon belül rendkívül feltalálja magát....

S pár szót akkor magamról. Ez a várakozás nekem nem megy. Nem tudok írni szépeket, nincsenek csillogó dekorációim, valahogy én nem készülök az ünnepre. Valahogy ez nem megy nekem.  Ezért lett jó, ezért volt jó kisgyerekek közt lennem pár napot. Ők tényleg várakoznak a szó mindkét értelmében. Lélekben: a templomban, az óvodában, otthon. Lelkesedésük az én kemény lelkemet is magával ragadta. Jó volt látni a készülődésüket, a keresésüket, az örömüket. Ahogy a naptárból újabb figura került elő, ahogy újabb gyertya gyulladt meg. S a kicsi ünnep az óvodában. S azért az angyalok ajándékából némi előleget is kaptak, lévén, hogy ünnepkor már nem találkozunk.

Téli hangulatok: kint és bent

 A Mikulás szánja

 Az itt felejtett nyár, vagy inkább a visszahozott, vagy az üzleti nyár?

 

Melegítők

Egy könyv, egy fotó, egy találkozó

 

és két ölelés a szerzőnek, akihez két középiskolás lány odament a találkozó után,  s kérték, hogy megölelhessék,olyan szépen beszélt (A nőkről és a mesékről, s a kettőről együtt.)

Kell ennél több egy írónak?

Erről  a találkozóról írtam a megvolt bejegyzésemben. Csak  a lényeget felejtettem el, most ideírtam.... Erre szoktam mondani, az ilyen pillanatokért érdemes élni.

Megvolt

tegnap  a beharangozott könyvbemutató. Fantasztikusan sikerült, még mi is hallottunk újat, akik évek óta társai voltunk.

Aki kérdezett kicsit kétkedőre, kicsit nevetősre vette a figurát, ezzel provokálva az írót. Megkapta a válaszokat!!

Utána mintegy félév után, s évek közös alkalmaira emlékezve jót beszélgettünk, mi régi társak, közös utazók. Királylányok?

Laura, ha olvasol, emlegettünk! Emlegettelek!! Csak, hogy tudd.

Mégis

egy gondolat, egy könyv mára.

Egy gondolat:

"Ha nem vagyunk nyitottak, és nem fogadjuk el, amit nem ismerünk, akkor valóban nincs remény." Rachel Joyce

és a könyv:



"Harold Fry nemrégiben vonult nyugdíjba, napjai szinte egyformán telnek, egészen addig, míg levelet nem kap egy régi ismerősétől, Queenie Hennessytől. A nőtől, akit 20 éve nem látott, és aki most a halálos ágyából írt neki. A férfi gyors választ fogalmaz, majd a levéllel elindul a sarki postaládához, amivel kezdetét veszi egy valószínűtlen utazás. Harold Fry elhatározza, hogy majd kilencszáz kilométert gyalogol Kingsbridge-től a Berwick-upon-Tweedben található otthonig, mert hisz abban, hogy amíg ő gyalogol, Queenie Hennessy élni fog. Vitorláscipőben és könnyű kabátban vág neki a tájnak és a sürgető küldetésnek. Útközben varázslatos figurákkal találkozik, akik felszabadítják régóta szunnyadó lelkét és benne a reményt. Megrohanják az emlékek: ahogyan először táncolt feleségével, Maureennal, az esküvőjük, az apaság öröme, és miközben emlékezik, lassan megbékül a veszteségekkel, a mulasztásokkal is.
forrás

Amiért ajánlom így Advent második vasárnapján:

A könyv szól a szeretetről, a megbocsátásról, a megbékélésről, az újrakezdésről. (S rólunk, gyarló emberekről, akik egy ügyet nagyon tönkre tehetünk. Ebben kicsit tükre is korunknak. Viszont a főhős tud ezekkel szakítani, s folytatni a maga útját. S tejesíti, amiért elindult.)

Blogajánló

  

 







  


A véletlen hozott ide. A véletlen? Ajánlom nektek! LARION