Téli hangulatok: kint és bent

 A Mikulás szánja

 Az itt felejtett nyár, vagy inkább a visszahozott, vagy az üzleti nyár?

 

Melegítők

Egy könyv, egy fotó, egy találkozó

 

és két ölelés a szerzőnek, akihez két középiskolás lány odament a találkozó után,  s kérték, hogy megölelhessék,olyan szépen beszélt (A nőkről és a mesékről, s a kettőről együtt.)

Kell ennél több egy írónak?

Erről  a találkozóról írtam a megvolt bejegyzésemben. Csak  a lényeget felejtettem el, most ideírtam.... Erre szoktam mondani, az ilyen pillanatokért érdemes élni.

Megvolt

tegnap  a beharangozott könyvbemutató. Fantasztikusan sikerült, még mi is hallottunk újat, akik évek óta társai voltunk.

Aki kérdezett kicsit kétkedőre, kicsit nevetősre vette a figurát, ezzel provokálva az írót. Megkapta a válaszokat!!

Utána mintegy félév után, s évek közös alkalmaira emlékezve jót beszélgettünk, mi régi társak, közös utazók. Királylányok?

Laura, ha olvasol, emlegettünk! Emlegettelek!! Csak, hogy tudd.

Mégis

egy gondolat, egy könyv mára.

Egy gondolat:

"Ha nem vagyunk nyitottak, és nem fogadjuk el, amit nem ismerünk, akkor valóban nincs remény." Rachel Joyce

és a könyv:



"Harold Fry nemrégiben vonult nyugdíjba, napjai szinte egyformán telnek, egészen addig, míg levelet nem kap egy régi ismerősétől, Queenie Hennessytől. A nőtől, akit 20 éve nem látott, és aki most a halálos ágyából írt neki. A férfi gyors választ fogalmaz, majd a levéllel elindul a sarki postaládához, amivel kezdetét veszi egy valószínűtlen utazás. Harold Fry elhatározza, hogy majd kilencszáz kilométert gyalogol Kingsbridge-től a Berwick-upon-Tweedben található otthonig, mert hisz abban, hogy amíg ő gyalogol, Queenie Hennessy élni fog. Vitorláscipőben és könnyű kabátban vág neki a tájnak és a sürgető küldetésnek. Útközben varázslatos figurákkal találkozik, akik felszabadítják régóta szunnyadó lelkét és benne a reményt. Megrohanják az emlékek: ahogyan először táncolt feleségével, Maureennal, az esküvőjük, az apaság öröme, és miközben emlékezik, lassan megbékül a veszteségekkel, a mulasztásokkal is.
forrás

Amiért ajánlom így Advent második vasárnapján:

A könyv szól a szeretetről, a megbocsátásról, a megbékélésről, az újrakezdésről. (S rólunk, gyarló emberekről, akik egy ügyet nagyon tönkre tehetünk. Ebben kicsit tükre is korunknak. Viszont a főhős tud ezekkel szakítani, s folytatni a maga útját. S tejesíti, amiért elindult.)

Blogajánló

  

 







  


A véletlen hozott ide. A véletlen? Ajánlom nektek! LARION

Ami elromolhat

az el is romlik.

Elromlott a kávéfőző (most találtam valakit, aki megjavítaná, mert nincs meg a jótállás....)

Elromlottak az éritésre világító asztali lámpáink. Mire rájötünk, mi a baj, lejárt a jótállás.

Elromlott a, nem a, hanem A fényképezőgépem. Ez tragédia, a köbön.   A századikon, az ezrediken.

"Elromlott" , azaz lesérült macskaúr. (Itt a kiadás, az orvoshoz juttatás volt a gond.) Mert ugyebár, aki verekszik, az sérül. Aki sokat verekszik, az még jobban sérülhet. Ha esélyed van, biztosan bekövetkezik. Így jártunk, seb, tályog, állatorvos, kezelés. Ami jó: nem fogügy volt. Nézzük a jobbik oldalát, tudjuk mi a baj, remélem újabbat mostanában nem szed össze! (Miben lehet itt reménykedni?)

S elromlott, azaz megrepedt az egyik kályha üvegablaka. Nem tudjuk a csavart kivenni, tehát cserélni. Lehet, hogy új ajtót kell venni?

Mondjam még? 

Tudom, most szépeket kellene írnom, jelentem nem megy.

A lelkem valahol út közben elhagytam.

Nincs kedvem írni, nem tudok szépeket mondani.

VISZONT!!!!! Van egy pozitívum. Az egyféle munkát végző kolléganőimmel valahogy kisimultak köztünk a dolgok. Lehet, én is részese vagyok, mert volt egy mondat... Régen az egyikünk elkezdett egy mondatot, a másik befejezte. Rég volt, szétmartak minket, mert hagytuk. Nos  a mondat óta belém bújt  a kisangyal, csakazértse! Lehet, hogy amit sugárzok azt kapom vissza, lehet a közelítésre volt szükség. Ki tudja? Az első lépésre?

Macskaúr feje feldagadt, valami csúnya fogügynek tűnik. Nehezen, de szereztem fuvart holnapra, fizikailag most képtelen vagyok a cipelésére. Hétvégén kezdődött nála, csak ült és nézett, de nem jöttem rá a baj okára. Most egyértelművé vált. Olyan, mint a gyerekem. Ha itt vagyok egész este az ölemben ül. Lehet, bolond vagyok, de felelősséget érzek érte, még ha csak egy macska, akkor is. A  környék macskáinak a réme most elesett, de a harci kedvéből mit sem veszített.

Beszélgetés az unokákkal. A nagyobbik a karácsonyi történések bibliai világában él és játszik. Meséli. A kicsi megkérdi: Mikor jössz el Nagyikó? Eddig Ankónyának hívott, ezt a megszólítást átvette a nagytól. Két lányka, ég és föld  a kettő, mint apjuk és a bátyja.

S két könyvet olvasok, felváltva, lassan haladva, más-más helyszíneken. Pszichiátriai, orvosi irodalom, de imádom az első íróját, mióta az Antropológus a Marson c. könyvét elolvastam. Remélem sikerül a könyvbemutató megnéznetek.

Hallucinációk  (Harmadszorra csak sikerült összehoznom....)

Kellene róla írnom, elgondolkodtató, más irányba terelő. Majd máskor.

Máté Gábor könyvét Katalin már ajánlotta, felhívta rá a figyelmemet. Köszönet érte. Rákattantam, mert egy-két dolgot megvilágosított előttem. A szakmai szövegen túl külön értékének érzem, hogy  saját életével való párhuzamokkal próbálja jobban megértetni. Kiadja magát, családját? Vagy a kettő együtt érvényes? Mélyen emberi és esendő?

"Lenne még mondani mit, de most már