Így jártam Rómer Flóris: A Bakony terményrajzi és régészeti vázlat c. könyvével.
Csapjunk akkor a lovak közé!
"Igaz, ha az általam minden irányban átszelt, mintegy 42 négyszög mérföldnyi tért valami divatos, mulatságból utazó kalandor által tett uttal összehasonlítjuk, ki hol gyorskocsit, hol gőzhajót használván hihetetlen gyorsasággal repül át egyes országokat, öszve kell zsugorodnom a Bakonyban tett e tenyérnyi körutammal. De lássuk mit hoznak rendesen haza azok, kik mint egy szüntelen kábulás közt lélekzet nélkül rohannak a fővárosok gyüjteményein, színházain, templomain és legdiszesebb szállodáin keresztül, folytonos izgatottságukban azt sem tudván mihez kapjanak elébb? - Mit hoznak? A külföld szerfeletti magasztalását és túlbecsülését és a honiak meg nem érdemlett kicsinylő fitymálását, a mohó futásból eredt emészthetetlenséget, és legfeljebb annyinak tudását, a mennyit vezetőjüktől már megtudtak elindulásuk előtt....."
"Délfelé csak a Kapolcs veszi útját; mert a balatonparti- a Bakonnyal egyenközüen, magasabb előhegyek gátolják ennek természetszerü lefolyását - és így csak ezen hegyláncról csörgedező patakocskák vizei tartják fel e tájon a feltételezett , de tán még nem bebizonyitott belforrásokon kivül a Balaton még alábbszállítandó színvonalát. Ha ezen a földbirtok tulságos vágya által sugallott terv valóban kivitetik, nem is emlitvén e hirneves vidék és csodaszép tájkép eltorzulását, az ugy is eleget szenvedő somogyi partokat meddő homoktengerrel elözönlvén, néhány év elteltével valóságos kietlenné változtatva látandjuk; - de a Bakony viránya is silányulni, sok helyen száraz csúcsú fái törpülni fognak, s így erdejének tönkre tételével forrásai is kiapadással fenyegetnek, s így egynehány birtokos homokpartok utáni sovárgása, csak a Dunáig terjedő megyék közvetett kárával fogna kielégítethetni."
"Évek mulnak, míg az egykor gondosan elhintett eszmék kifejlődnek, és ezért tartja őket sajátjának, holott mások vetették azokat egykor arcuk veritékével el, és a hosszú idő, mely kikeltükig lefolyt, elfelejteti vele a gondos munkást; vagy tán néha jól is esik magát azon édes csalódásba ringatni, hogy e nemes növény önön munkásságának szüleménye?"
Megjelent 1860-ban, a helyesírásban próbáltam tartani az eredetit.