A címet napok óta felírtam, de bejegyzést írni nem engedett a rendszer. Akkor. Szóval macskaurat ki kellett hoznunk a házba, fiam kezelései miatt javasolták.
Öt hétig nem állt velem szóba, alig evett. Egy hete közeledik, fogad el ételt (mindig, állandóan, éjjel.nappal sürgős dolgai voltak), s hétvégén ismét a lábaimnál aludt. Erre, én gonosz fogtam magam, s hazautaztam három napra... Ma jöttem, sehol, félórás kiabálás után megkerült. A közel hétkilós állat nagyon szépen vékonyodik, hogy örülne az állatorvos, ha meglátná!
S otthon mi a helyzet? Hiányzik, az ember megszokta az állandó vigyázzban állást, eltenni, takarni, figyelni, takarítani, porszívózni stb. Hát most ez megszűnt. Megszűnt az állandó körülötted lét, akármerre mentél kísért,veled volt, ha olvastál öledben ült, ha számítógépeztél a házon feküdt. Szerettél és szerettek. Szomorú világ köszöntött ránk. Macska nélküli lét. Pici halál.
