Oldalak

2013. július 22., hétfő

Virágok közt




Délben, amikor vittem ki a diófa alá az ebédet figyeltem fel ezekre a virágokra....

2013. július 16., kedd

Hogy is van ez?

Beszélgetek egy anyával, aki mellékesen orvos. Az ő egyetemista fiának is volt őssejtbeültetése. Folyik a könnye. A "gyermek" már túlvan, jól van, már emlék az egész beavatkozás,  a túlélés, a gyógyulás, az izgalom. (Emlék? Máig fájdalom. S az egyéb körülményekről most nem is szóltam.)

Említem kisebbik fiamnak. Megjegyzi lazán, hogy a kezelések fájdalommal járnak, a rákos betegek gyógyulása fájdalommal jár. Megdöbbent az érzéketlensége avagy ő a reális? (Onkológiai betegekkel is dolgozik, a lelket tartja bennük.)

A betegünknek ma kezdték a kemoterápiát. Ő ennek várható következményeitől is kiborult, most már lelkileg felkészülve vállalta. A következő lépés (lásd fenn) részleteivel nincs tisztában. Gondolom az orvosok úgyis felvilágosítják. Remélem. Én egyenlőre nem akartam. Nekem marad a szervezés, a tisztogatás stb. Ez sem lesz kevés, én ettől félek, hogy bírom, nincs segítségem. Majd fizetek, ha kell takarítónőt, ápolónőt. Ha már egyedül nem bírom, ha már erőm fogytán lesz. Nekem sem könnyű.

S a nagyobbik fiam csak kérdez: miért kapta életében ezt a sok fájdalmat, betegséget? Mit lehet erre mondani? Kinek-kinek hite szerint....

2013. július 14., vasárnap

Sétáltam



Elhagyott ház, elhagyott kert, de szerették mindkettőt. Érezni. (A ház nagy kedvencem, falu közepén áll, régen bolt volt. Gyermekkorom hozza vissza.)




A harangról Rómer Flóris jut eszembe, ő kezdte az 1800-as évek közepén összeírni a történetüket, felirataikat, srtb. Vajon ezt is? Ez  a kötete még nem került a kezembe. Lehet, ki sem adták azóta.





2013. július 13., szombat

Tegnap óta

nem látok, nem hallok, csak olvasok.


S akinek megtetszett, íme egy újabb (általam még nem olvasott) könyve!























Mi fogott meg benne? Az orosz népmesék, mitológia elemeinek beültetése a könyvbe, ez a fő szál, s nem utolsó sorban a NŐK-ről ír. Kell ennél több? 

S még egy gondolat: olvasom még mindig Akszjonov könyveit, s íme egy másik, mely szintén abban a korban is játszódik, igaz a megközelítés más, a célja is, de abba a világba visz el. Másként.

S emlékeztet a Csárdás c. könyvre is, már annyiban, hogy annak is idegen származású a szerzője, s magyar történetet ír meg. Itt pedig amerikai az írónő, aki rokonsága révén szívta magába az orosz tündérmesék világát.