Egyetlen pillanat alatt zuhanok össze, megy el az erőm. Nem megy, a szándék megvan, erőnlét nincs. Ez a meleg elszívja az erőm,s minden betegtársamét is. Az izmokat gyengíti. Olvasom a csoportban is.
Próbálok jelenlétre koncentrálni. Kész
Ennyi volt. Elengedem a kertet, nem birok el vele. A nappal, a meleggel. Az égig húzó bokrokkal. Ez sziszifuszi küzdelem. Volt egyszer egy kert...
S amin kiborultam fürdőtől jön a víz, hosszú a díszrész is. Oda-vissza futkosni, felér egy setaval a faluban. Locsókannakat cipelni, nem, ennek vége. Egyszer locsolom, majd feltöltök mindent, s következő napon innen locsolom. Kannával. Nincs kerti csap. Már a menetelés megerőltető. Nem mindig, ma a napja van.
Nem akarok panaszkodni, de ha ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése