Ma

szép napom volt.
kijöttem a házhoz
olvastam a melegben egész délután, hetek óta ennyi megjárt nekem
estefelé elvittem Zsebit sétálni, én meg beszélgettem egy kedves új ismerőssel
aztán locsoltam, élvezve a csendet, nyugalmat
levendulabokrokat nyírtam
körülnéztem a kedves blogokon
s ismét olvasni fogok

ez egy szép nap volt

Homlokzatok

A fotók Nagykőrösön készültek, amiért ismét mutatom Celldömölkön jártamban  felfedeztem ezeket a mákos oromdíszeket. Siettem, de megérdeklődöm: honnan kerültek elő, s ki készítette? Új portéka, régi házon. Ha már láttam volna, emlékeznék. Nagy kedvenceim! Lám, lám a réginek is van még becsülete.

Erről jut eszembe, ahogy megyünk a városközpontba (a mi városunkban) van a tízemeletes házak után egy utca, az utcában egy "mézeskalács házikó". Azt hiszem régen kerti lak lehetett, vagy szerszámos ház, kamra? Különálló épület egy kert végében. Ma házikó, s nő lakja, ezt látni. Nő, aki felfedezte, s megteremtette benne azt a bensőségességet, amit csak egy nő teremthet meg: aki tud varázsolni, szereti a régi dolgokat, a melegséget. Minden részlete erről mesél. Néha kedvem lenne becsengetni, s kicsit elbeszélgetni a tulajdonosával. nem is értem, miért nem tettem még meg?

S ahogy erről írok, érzem, pattog le rólam a szomorúság, a rossz közérzet, mégis csak vannak varázslatok!

Ki a bolond?

Reggel óta próbáltam bejegyzést írni, nem engedte a gép. Egyet gondoltam, beléptem a Firefoxról, most sikerült. Ennyit a technikáról.

Szóval: ki a bolond? Hívtak (írtam is róla), hogy apám zavarosakat beszél. Két hét múlva jutottam el hozzá, előttem három nappal az öcsémék. Nem "zavarosabb", mint máskor. Viszont aki elkezdte, évek óta hurcolja neki megunt ill. elolvasott, néha többéves  újságjait, s apám az egyetlen aki az utcából még szóba állt vele. Apám évek óta tűrte, most fellázadt: sem ősmagyar, sem külföldre szakadt hazánkfia, nem  mindenféle valláskövető, s nem látogatja az ország kulturális programjait. Ezekről szólnak a mindenféle  fekete-fehér és színes sajtótermékek, nyilvánosak, s kevésbé azok. Néha én mazsoláztam át s, tépkedtem ki,amik érdekeltek. Szóval, apám fellázadt: nem hagyják pihenni, zaklatják, a háta mögött összejárnak, megtárgyalják ketten, s ezt nem is mondtam neki, rossz hírét keltik. Szóval, akkor ki a  bolond?


Ma elmentem az államkincstárhoz, a jubileumi jutalmam ügye megnyugtató választ kapott. Érdekes, ezt eddig sehol, senkitől nem kaptam meg. Itt kellett volna kezdenem? Nekem kell az ügyeimet intézni, utánajárni, vagy a munkahelyi dolgaimat a munkahelynek intéznie?

Vagyok úgy sokszor, mintha valaki állna a hátam mögött, s súgna. Néha szót fogadok neki, s áldom érte, néha, amikor nem hallgatok rá magamat szidom. Ma jártam így, őszi programot szervezünk, már sínen volt az egész.

Aztán súgtak, elővettem az első megkereső levelet, s kiderült, egy héttel korábbra kötöttem le az időpontot. (Ez évben országosan csúsztatták a programokat.) Mákom volt, ahogy mondják. Így elmarad egy várt program, most újat keresek helyette. Szerencse, hogy nem akkor derült ki. Mert  bár hiába levelezünk valamiről, megy el a felkérő, felhívom a vendéget az adott napon. Ő még otthon van. Otthon, 300 km-re? Hogy ér ide? 13 órára megérkezik! Nem, 11-re várjuk, szerveztük meg a gyerekeket... Ennyin múlott. Persze, emberek vagyunk.

Régen írtam, tele voltak  napjaim, s ez a meleg, néha egyszerűen a földbe döngöl. Alig vonszolom magam, alig viselem el magam. Csak fekszem, s nézek ki a fejemből. Örülök, ha elfekhetek. Remélem csak az idő okozza, minden esetre elszomorító.

Pedig lépnem kellene, amikor mozdulni sem tudok, hogyan lépjek?

Szélfujtán

Úgy érzem magam, amilyen az időjárás: hol beborul, hol  kisüt a nap. Néha szétszakadok, de leginkább csak feküdnék, s úgy is teszek, a teendők nem szaladnak el.

Hetek óta alig olvastam, pedig van egy könyv otthon (Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet) , s egy a házban, szintén őtőle a Moszkva kva kva. Amúgy szenzációs olvasmányok, főleg az utóbbinak fergeteges a stílusa. Azt hiszem a hiba az én készülékemben, figyelmemben van. Mostanában pedig kezdek egyenesbe jönni, megnyugodni. S lassan folytatni az olvasmányaimat.

Tegnap este megnéztem egy filmet: A kezelés. Lehet rajta vitatkozni, nekem tetszett. Éppen délelőtt egy olvasóval beszélgettünk, kinek mi jön be, lehet kolléga is, az ajánlata nem biztos, hogy megérint engem, a másikat. Ezt úgy hoztam el, hogy a hölgynek nem tetszett, gondoltam, akkor lássuk! Az Életrevalók, A kezelés mind egy témát jár körül, s akár a Belső tengert is idevehetjük - a magatehetetlen, béna emberek életét, a teljes élet vágyát, vagy inkább az adott lehetőségek határainak feszegetését vagy a választásokat.

Azért volt egy vidámabb (?) filmem is: Egy nyári éj mosolya Ingmar Bergmantól. Közben egy kis kapálás, borsószedés, locsolás, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból. S a folyamatosan hulló diók és levelek is nem kevés munkát adnak.

Aztán leszedtem volna  a gyógynövényeket is, de igazi napsütés híján nem mertem megtenni, így várniuk kell rám pár napot. S ha valaki még nem látta a mostani Praktika Magazinban szenzációs (vagy csak nekem volt új) levendulakötési módszert találtam.

Virágok közt

Ó Mária, Isten anyja!

Ó Mária, Isten anyja, énnekem is jó Anyám

 Szívemnek szent lángbuzgalma dicsér későn és korán.

 Bánatomban, örömömbe, jó s balsorsban csak ezt zengem,

 Üdvözlégy Szűz Mária, üdvözlégy Szűz Mária!

 Hajnal keltén ha megzendül magas tornyon a harang.

 Mintha szózat szállna mennyből, imára kelt fel e hang.

 Megköszöntlek, szép, szűz hajnal, s ezt rebegem az angyallal:

Üdvözlégy Szűz Mária, üdvözlégy Szűz Mária!

Áldott vagy, ég választottja, az Úr vagyon tevéled.

Szent és áldott, aki lakta szeplőtlen szűz méhed.

Ó hallgass meg, kérlek engem, valahányszor csak ezt zengem:

Üdvözlégy Szűz Mária, üdvözlégy Szűz Mária!

Zalai népi gyűjtés

Bejcgyertyános és Nyőgér között, környékén fotóztam őket.

Kérdem a férjet

hány háziállatunk van?
-Egy sincs!
Ajaj! A ház előtt nem is volt. Megyek a szobába, ott fekszenek kiterülve. Ugyebár ők ott nem tartózkodhatnak, most sem jöttek be, csak ott találtunk rájuk!

A nyoszolya azért van odakészítve, hogy ott szőrözzenek (ha már betévednek, mintegy alattomban, láthatatlanul, valamelyik ablakon át beosonva), félig eredményt is értünk el vele. Félig....

Emitt meg a terméseink:

Meggy egy szem!!! Nem semmi!

Fekete ribizli. Egy bokor, de legalább ezen van. Elmondhatjuk, van ribizlink is! Nem tűnt el, nem lett ledamilozva.

S a levendulák, virágzanak. Melinda igazad volt, második évre szépek lettek, magukhoz tértek, nagyjából. Hátul, azt hiszem nincs jó helyük a kert szélén, nagyon agyagos a talaj.  Itt a ház előtt élik világukat!

 

A hortenziák!A sok eső megtette a hatását.

 

A szerelmem!!!! Az annyira várt.

Macskabokor

Egy városról másként: Pápa - kapuk

 

Vannak régiek, elhanyagoltak és felújítottak. Az utcán a parkolójegy vásárlása közben fotóztam. Ha nekiindulok a városnak mi kincsre leltem volna!

Némelyik fotó láttán azért a szívem szakad meg. Most lesz a városnak csodaszép kövezett főtere. Csoda tudja, kicsit ridegnek éreztem. Igaz, most készül. Viszont vannak ott más kincsek is! Ezekre is figyelni kellene, mert ez a városnak csak icipici szelete volt, vagy még annál is kisebb!