A szeretet

 a legritkább, a legértékesebb, a legcsodálatosabb. Hátrálsz egy lépést? Ő kettőt hátrál. Egyszerűen azért, hogy több teret adjon, hogy ne lökdössön, ne rohanjon le, hogy egy kicsit több helyet, szabadságot, levegőt hagyjon, s annál többet, minél gyengébbnek érez, hogy ne kényszerítse rád a hatalmát, de még az örömét vagy a szeretetét se, hogy ne foglaljon el minden lehető helyet, minden lehető létet, minden lehető hatalmat...

Comte Sponville

Ölelés

Kaptam. Tulajdonképpen továbbküldős levél. Gondoltam megosztom a blogolvasókkal, ily módon is továbbküldhetitek, öleljük meg egymást!

Itt a tél!!!

A szomorkás hangulat legjobb ellenszere az ölelés!  
Épp ezért nagyszabású ölelési és örömosztási akciót indítunk.

Ha nem küldöd tovább, akkor is teljesülhetnek álmaid, nyerhetsz a lottón, lehetsz sikeres és boldog, nem döglik meg a kutyád, nem leszel szerencsétlen életed végéig, nem kerül el minden valamirevaló embertársad, nem dől rád a házad.

 De gondold meg, ha elküldöd, mosolyt lopsz ismerőseid szívébe... s lelkükkel viszont ölelnek...

Gondolkodtam leírjam-e,

megszületett a döntés, "férjhez adták" a munkahelyünket. Ez rá a jó szó? Vagy inkább örökbe adták? "Nevelőszülőkhöz". Egyenlőre maradunk tagintézményként,  milyen lesz az alárendelt lét, a kisebbségben lét, meddig marad a létszámunk? Mi vár ránk? Néztem tegnap a döbbent, s elkeseredett arcokat, a kolléganőimet. Mi voltunk a város intézménye, sokat letettünk, tudják ők is, de van egy felső hatalom adta határozat, az diktál.

Ennyi. Minden bizonytalan. Tesszük a dolgunkat, mert folyamatban vannak a rendezvények, rendelések, stb. Az olvasók jönnek, s néha rá is kérdeznek. Mit lehet ilyenkor mondani, s mit nem lehet, nem szabad?  A szomszéd iskolába kerültek azok a pedagógusok,. akiket még a megszüntetett két iskolából megtartottak. (Volt évfolyamtársaimat mind prémiumnyugdíjba küldték. Volt aki "belehalt", a szülői összefogás egy évre tudta megmenteni. Jó tanítónő volt, ő az volt.) Most sorra küldik el őket,  velük építenek le. Az odaadás, a tudás, nem számít.

Ennyi....

Az őszi játszóház madara? Fog-e repülni? Meddig? Milyen magasra? Lesznek-e társai még? Lesznek- e?

Vannak, kik

 keveset adakoznak a sokból, amijük van, s ezt az elismerés reményében teszik - e rejtett vágyuktól adományuk egészségtelenné válik.

És vannak, akiknek kevesük van, s mind odaadják azt.

Vannak, kik hisznek az életben és az élet gazdagságában, és az ő ládájuk sohasem üres.

Vannak, kik örömmel adakoznak, és ez az öröm az ő jutalmuk.  

Kahlil Gibran

Ha már mondtam á-t,

most mondok b-t is! Ismét e Wang folyó versei, egy kéréssel.

Mintha ott(hon) lettem volna,

már Kapolcsra gondoltam. A Vörösmarty téren jártunk, azaz inkább fagytunk össze, amúgy emberesen szombaton délután. A forralt bor segített emelni az ember hangulatát. Nagyon sok ismerős árusra leltem, sőt még Katlan Tóni is itt állította fel a konyháját! Természetesen akadtak újdonságok is! A zenészek  melegséget hoztak a zord időjárásba.

Aztán az ember rácsodálkozott a szálloda mellé felállított fahasábokra, az üveg mellé került  melegedés lehetőségére...

 

Sajnáltam, hogy a fényekről lemaradtam, a hideg (és a család) hazavitte az embert.

Születésnapok

Volt egy ötven -, egy hatvan - és egy kilencven éves. A hétvégén őket köszöntöttük. Sokáig éljenek erőben, békében, boldogságban.