Hideg, meleg

ill. éppen fordítva lenne aktuális. Fütyül a szél, pislákol a lámpa, és kutya hideg lett, már a délelőtti kánikulához képest. Még, jó, hogy elvégeztünk mindent: a csatornatisztítást a múltkori favágás után, jó két vödör fűrészporral, ággal  elől, s hátul egy féllel . (Ezt még akkor a szomszédok kitisztították). A múlt heti nagy esőzés mindkét sarkot eláztatta. Igaz, hamar ki is száradt.

A kertben: ástam ki epreket, beraktam  a málnák közé, a szomszédasszony adott új palántákat, legyen már új is köztük.

A másikkal vetési konzultációt tartottunk. Így bekerült  bab, a padlizsán (a  régi palánták nem váltak be, azaz nem voltak életképesek). Ő mindent egyből kiültet, meg amúgy is május van. Meglátjuk. 

Közben kerestem újabb citromfüveket, azokat körbekerítettem, hadd nőjenek. Nekidurálták magukat a tihanyi levendulák is. Akárhogy is, de csak megsínylették az átültetést, s aztán rájuk jött a hideg. Az első virágoskertben újabb növényeket fedezek fel, türelem ugyebár.... s vannak, akikről majd kiderül mifélék: virágok vagy gyomok.

Egy biztos: dísznapraforgónk az lesz!! No meg körömvirágunk. S már a rózsák is bimbóznak! Kíváncsi vagyok a levendula szomszédság, hogy űzi el a tetveket?! S a szegfűknek csodás illata lengi be az utat, ha jövünk  a bejárati ajtóig.

A létráról letelepült emberemnek így már csak az öntözés maradt. Csak... Eső, akárhogy is próbálta, csak nem esett. Csak ez a hideg, az van, az megjött!

S végül egy kis részlet Zsebi birodalmából. A köves elkerítés a fűnyírónak (is) szól, meg némi dekoráció is. A fények meg jönnek, csak jönnek esténként!

Alkonyat, fények

A tilosban

Erdő,erdő, erdő

1. 1986. tavasza - a turistacsapattal a falunkig jövünk el vonattal. Leszállunk, hűvös a reggel. Március van. Elővesszük, ill. a "felelőse" a lapos üveget, körbejár  melegítő jelleggel, aztán indulunk. Át a vasúti töltésen, be az erdőbe, tovább a gerincen. (Múltkor emlegetem valakinek. Ma már az erdei indulás helyén körforgalom van, de mellette mehetünk az erdőbe....) Március, kirobbanó tavasz. Napsütés, meleg, ébred a természet, ibolyaszőnyegek szerte az erdőn. Madárcsicsergés. Ha tavszi erdőről esik szó mindig ez a hangulat ugrik be nekem.
2. Erdő, Mátra, gyermekkor. Mit őriz meg az emlékezet? Anyám meséli olvasta az újságban, valaki öngyilkos akart lenni, bevette az altatókat, s befeküdt egy fa alá. Mire megtalálták széthordták a hangyák.  Emlékszem ott és akkor nagyon fogott ez a történet.
3. Erdő és szőlőhegy, kirándulások. Gyermekeim kicsik, de a kicsi kétéves kora óta visszük magunkkal őket. Zuhogó esőben igyekszünk a vonatra, mert ugye nem megy gyakran. Elcsúszok, elfekszem a sárban.Megszólal a fiam: Anya dagonyázik!
4. Évek, évtizedek teltek el. Ma már ő is apa. Vendégségben vannak, tavaszi meleg, irány az erdő. Meg ugyebár Zsebit is sétáltatni, mozgatni kell. Egy ötéves számára van-e ennél nagyobb élmény? Sétálunk a szokásos erdőnkben a falutól 5 percre, mutogatunk és mesélünk.... és emlékezünk.
5. S ez már utóhang.Ha szomorú vagyok, ha feszült, ha .... irány az erdő, az út az erdő felé, az ottani jelenlét viszi magával a bút, bánatot, szomorúságot. A környezet, a mozgás, a séta, AZ ERDŐ számomra a csodák, a leengedés, a megnyugvás helye.

Ahogy sétáltunk, s ránéztem  a fára mintha bagoly ülne ott. Aztán közel értünk, s a csoda szertefoszlott. Csak az ágak játszottak  a képzelettel....

 

S ez már a tavaszi erdő

Könyvek

"És megkaptad mégis, amit ettől
az élettől akartál?
Én igen.
És te mit akarsz?
Hogy elmondhassam: szeretnek, hogy
érezzem, szerettek ezen a földön."
Raymond Carver: Utolsó töredék

S amelyik könyvnek mottója Jodi Picoult: Törékeny.  Születik hosszú próbálkozás után egy kislány törékeny csontokkal. Hogy változtatja meg a család életét és a kapcsolatokat? S főleg az embereket! S eszembe jut erről Doris Lessing: Az ötödik gyermek című könyve.  Hasonló téma. Hasonló? Vagy csak egy ötödik gyermek a családban, aki más? Vagy csak?????

Az illusztrációt, melyet Helene Nelson Reed készített nem tudtam nem ide tenni. (Forrás? )

Celldömölk, Kálvária

Ünneplés

A 250. bejegyzésre! Ezt meg kell ünnepelni! Amúgy Micimackó az örök, egyetlen és nagy-nagy kedvenc(igaz titokban Füles...) Hát nem imádnivaló?

forrás