Magamat meg, mint nagymamát egész napos olvasással ünnepeltem, jobb híján. Jobb híján, mert az időjárás is betett, utolért a fáradtság, s szinte egész napos esőben mit lehet jobbat tenni? No, meg ezért akadt könyv is, kíváncsivá tett.
Egy távnagymama másként éli meg a nagymamaságot, mint az egy városban élő. Az un. fiús mamák is másként viselik, vagy kell elfogadniuk, s másként egy macskatulajdonosnak. Recept nincs, változó. Kedves barátnőmet "vesztettem el" mióta háromszoros nagymama , én meg balról háztulajdonos lettem. Másik közös barátnőnk lazán jegyezte meg, távol élnek az unokái, de elég is így, távolból nagymamának lenni. Nem vagyunk egyformák.
S íme egy regényes beszámoló, egy fejlődésregény. Kukkantsatok bele, aztán, ha megtetszik, érdemes elolvasni. (Aki tv-t is néz, állítólag valamelyik délután ott is láthatta az írónőt J. G. műsorában.) Engem meg biztat a kolléganőm, a családi programunkon volt író újságíró(nő),aki népszerű tv-s személyiség (volt); négygyermekes, blogot s könyvet is író férfikollégája, akkor most hívjuk el a nagymamát!
