Őszidő

Ha éjjel egy póklábú ismeretlen oson  lábujjhegyen a tarlón, zsákjában szelet cipelve, mindenki tudja mire számíthat hamarosan.
Faludi Ádám

Azt mondják, az ősz keserédes és melankolikus -megint eltelt egy év, itt a tél-, de szerintem inkább az újrakezdés évszaka. A változásoké. A lehetőségeké. A kilátásoké.
Janelle MCCulloch

S felteszem a kérdést, nekem/nekünk milyen lesz: a változásoké, a lehetőségeké vagy a kilátásoké, de milyen kilátásoké? Meglátjuk.. Nincsenek jó híreim, sajnos.

S ha már tőle (Janelle MCCulloch) idéztem ajánlanám is a könyvét. Ausztrál újságírónő Párizsról ír, Párizsban az élet címmel. Munka, magánélet és PÁRIZS, egyedi hangon és stílusban.

Szeptemberi fények

Szombaton kirándultunk, s már délután, késő délután volt. Múzeumból elkéstünk a vendégekkel, nosza menjünk Pusztaszentlászlóra a horgásztóhoz. Az első és utolsó fotó ott készült. Érdekes módon a többinél még éles nagyon a fény. Pedig szeptember már a bágyadt fények hónapja lenne, vagy volt régebben, s ma már ez a tétel sem igaz? A középső: napkelte erkélyemről nézve. Megláttam, rohantam a fényképezőgépért.(Sorba kellene raknom, tudom, de már hajnal óta "utazom", viszont olyan kómás vagyok-voltam lemaradtam két vonatról. Bejött a hideg, engem "leszedett", ahogy mondani szoktam. Tudom, hogy majd magamhoz térek, s elindulok, csak ki kell várjam. Hiába... ez már csak így van.)

Mosoly

Tegnap a szomorúságról írtam, akkor ma jöjjön a mosoly! Veiszer Alinda műsora a Záróra nagy kedvencem, ha nem ájulok be előtte próbálom megnézni. Most ismétlések mennek. Feltűnt két vendége, tegnap este Máté Bence fotós, s a múlt héten egy fiatalember, a névre sajnos nem emlékszem. Hírességének lényege, hogy számítógépes szimulációs játékkal(?) tanulta, gyakorolta be az autóvezetést, eztán került versenyautóra, ha jól értettem. Sikerrel, meglepő sikerrel.  Ül szemben a műsorvezetővel mindkét fiatalember, s folyamatosan mosolyog. Először nem is értettem mit látok, aztán tudatosult bennem. Meglepő volt és boldogságos, hogy a mai világban valakiket nem a legdivatosabb ruházat és frizura, hanem személyiségük kisugárzása, hitük abban amit csinálnak tesz érdekessé és nem utolsó sorban a MOSOLYUK.

Máté Bence fotója, egyik győztese, mert sorra nyeri a versenyeket fotóival. S nekem érdekes módon eszembe jutott, mintha az ember egy árnyjáték jelenetet is látna, ha elvonatkoztat az igazi szereplőktől:

.

Szomorúság

Szomorúság. Volt két és fél évvel ezelőtt egy csapat, összegyűltünk, volt egy közös témánk, azt jártuk körül. Jöttek újak, elmentek többen, volt , hogy én sem mentem, mert nem tudtam. Most befejeztük azt a közös együttlétet, ami havi egy alkalommal értelmet adott a hétnek, színt a hónapban, az ember elmerült, belemerült, kikapcsolt, kutatott, át-és újragondolt. Most vége. Lesz folytatás, másként, oly módon, ahogy nyáron próbálták a többiek. Vezetőnk útravalóval bocsájtott el minket, mégis szomorú vagyok, nehezen találom a helyem, pedig hónapok óta nem értem rá foglalkozni vele, nem értem el a nyári táborba. Hogy is írta Moldova, igaz más viszonylatban, de mégis igazságként: Akit a mozdony füstje megcsapott.....

Emlékek

Limlommá silányulnak a tárgyak, amint különválnak tulajdonosuktól és múltjuktól. Mindent csak bérlünk, vagy kölcsönveszünk. Ingóságaink túlélnek minket, mi hagyjuk el őket a legvégén.

 Ian McEwan

A vizeskorsó nagyanyámé volt, évtizedek óta őrzöm. Ebben hordták a vizet a mezőre.  Kilyukadt, szurokkal foltozták be. Úgy hagytam, így használták. Aztán egyszer csak lett egy ház, a házban egy szoba, ahová gyűlnek az emlékek. Emlékek, amiket a múltból hoztunk, ránk maradtak, öröklődtek, s emlékek, amelyek régi korokat idéznek. 

A ládát már mutattam, ilyen volt eredetileg, menyasszonyi ládaként kaptuk, hagyták ránk elődeink. Ők is a  ház miatt kapták, hogy ott majd jó helye lesz, illik abba a környezetbe.. Aztán a faházba került, majd hozzánk, s mi új életre keltettük. Csak kiegészítettük, a vasalást javíttattuk, hagytuk a régi, kopott festést. Remélem jól döntöttünk.

Fény - árny - játékok

 Amikor feltöltöttem a fotókat, akkor láttam meg,hogy a szekrény vagy inkább a fa erezetének egy csomója mintha nézne

 Itt egy fenyegető alak az árnyék

A váza, a virág és a tükröződése egyensúlyba került: harmónia.

Öröm

„A gyerekhez fogható élmény nincs a világon.” Ennyi. Ezt az élményt nem pótolja, nem helyettesítheti semmi. Nincs az a barát, akitől megkaphatod. Nincs az a szerető, akitől megkaphatod. Ha át akarod élni, mit jelent maradéktalanul felelősnek lenni egy emberi lényért, ha meg akarod tanulni, milyen mélységesen mély tud lenni a kötődés és a szeretet, akkor legyenek gyerekeid!”

Mitch Albom