Napszakok, helyszínek, fények, mert szeretem

Szeptemberi fények

Szombaton kirándultunk, s már délután, késő délután volt. Múzeumból elkéstünk a vendégekkel, nosza menjünk Pusztaszentlászlóra a horgásztóhoz. Az első és utolsó fotó ott készült. Érdekes módon a többinél még éles nagyon a fény. Pedig szeptember már a bágyadt fények hónapja lenne, vagy volt régebben, s ma már ez a tétel sem igaz? A középső: napkelte erkélyemről nézve. Megláttam, rohantam a fényképezőgépért.(Sorba kellene raknom, tudom, de már hajnal óta "utazom", viszont olyan kómás vagyok-voltam lemaradtam két vonatról. Bejött a hideg, engem "leszedett", ahogy mondani szoktam. Tudom, hogy majd magamhoz térek, s elindulok, csak ki kell várjam. Hiába... ez már csak így van.)

Szomorúság

Szomorúság. Volt két és fél évvel ezelőtt egy csapat, összegyűltünk, volt egy közös témánk, azt jártuk körül. Jöttek újak, elmentek többen, volt , hogy én sem mentem, mert nem tudtam. Most befejeztük azt a közös együttlétet, ami havi egy alkalommal értelmet adott a hétnek, színt a hónapban, az ember elmerült, belemerült, kikapcsolt, kutatott, át-és újragondolt. Most vége. Lesz folytatás, másként, oly módon, ahogy nyáron próbálták a többiek. Vezetőnk útravalóval bocsájtott el minket, mégis szomorú vagyok, nehezen találom a helyem, pedig hónapok óta nem értem rá foglalkozni vele, nem értem el a nyári táborba. Hogy is írta Moldova, igaz más viszonylatban, de mégis igazságként: Akit a mozdony füstje megcsapott.....

Ismét egy első

Ennek a dísznapraforgónak az a története, hogy az első virágmagvetésem egyetlen növénye. Érdekes módon a másik két virágból semmi, egyetlen növény sem kelt ki, Ő igen. Óvom, öntözöm, büszke vagyok rá. Íme az ELSŐ veteményem.
És pár nyárbúcsúztató fotó, még a múlt héten készült a vihar előtt.

A diófa ágai fényben és árnyékban, és egy ág a fűzről.Színesben esetleg jobb lett volna?

Alkonyi fények

Az unokám aurás fotójánál emlegettem ezt a fotót. Most mintegy véletlenül került elő. Talán érzékelhető rajta a napnyugta e ritka arany ragyogása.