2011. szeptember 14., szerda
Szomorúság
Szomorúság. Volt két és fél évvel ezelőtt egy csapat, összegyűltünk, volt egy közös témánk, azt jártuk körül. Jöttek újak, elmentek többen, volt , hogy én sem mentem, mert nem tudtam. Most befejeztük azt a közös együttlétet, ami havi egy alkalommal értelmet adott a hétnek, színt a hónapban, az ember elmerült, belemerült, kikapcsolt, kutatott, át-és újragondolt. Most vége. Lesz folytatás, másként, oly módon, ahogy nyáron próbálták a többiek. Vezetőnk útravalóval bocsájtott el minket, mégis szomorú vagyok, nehezen találom a helyem, pedig hónapok óta nem értem rá foglalkozni vele, nem értem el a nyári táborba. Hogy is írta Moldova, igaz más viszonylatban, de mégis igazságként: Akit a mozdony füstje megcsapott.....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Egy ajtó bezárul, de kinyílik egy új!
VálaszTörlésMesések a képek!!!!!
VálaszTörlésHa lesz folytatás, az nagyon jó,mégha másképpen is.Nincsen még valami más oka is a szomorúságodnak?
Tündérlátta, írtam neked!! Mammka! Én alapból eléggé szomorkás vagyok.
VálaszTörlésHoldgyöngy: én szintén.....
VálaszTörlés