Dédapám takács volt, tőle maradtak, az ő keze emlékét őrzik ezek a vásznak, pontosabban a vászon staférung. Mikor nagyanyámék házát kiürítették ezeket félretették nekem, tudták - nekem fontosak. Ez 1987-ben volt. Azóta a szekrényben álltak, pihentek, úgy látszik most megtalálták a helyüket, használatba kerültek a HÁZ-ban.
Lehetne szebben, líraiabban írni, nem kaptam jó hírt, szomorú vagyok, igaz "csak" egy macska, a macskám miatt, aki 12. éve társam.
Nagyon kedves, bensőséges a Házatok belülről.
VálaszTörlésSzegény cicu! Jó az utolsó fotó...
Sajnálom a cicát.
VálaszTörlésA Ház viszont gyönyörű. A lelkem nyüszít érte.
A belső kialakítás elődeinket dicséri, a hölgy rokonlelkem. Ezért is vettük meg, ők meg örültek, hogy hozzánk került. Van akinek a háza lelki is fontos.
VálaszTörlésNagyon hasonlit az én konyhámhoz is,csak nekem nincs gerendáma mennyezeten!Hmmm...Gyönyörü a házad..amennyi látszik belőle..
TörlésKlassz örökség, lám a régi még mindig jobb, mint az újabbak.(minőségre)
VálaszTörlésEgyüttérzésem.....
Nagyon hangulatos berendezés, a konyhába szinte beleszerelmesedtem :)
VálaszTörlés