Dobogó erdő

 Az erdő, ahol a tőzikéket láttuk nem csak róluk híres. Tanösvény vezet rajta végig két kilométer hosszan. A fák is jellegzetesek, ahogy a vízre (Rába holtág) is rádőltek. Szinte holdbéli a látvány. A kidőlt robosztus fák közt a törékeny virágok ezrei csak még izgalmasabbá, szívmelengetőbbé teszik a látványt.Gyönyörű két órát töltöttünk itt el. (Néhány fotót ismét feltettem, mert itt is megállják a helyüket.)

 

 

Kár, hogy a fotó nem érzékelteti a látványt. A fotó kb. első harmadának alján, ahol a sötét és világosabb ág összeér a valóságban úgy nézett ki mintha cirkuszban a légtornász a hölgyet fogná. Az a vékony ág döbbenetes módon tartotta a másik letört ágat a víz felett.

Hóvirágkeresőben

voltunk,indultunk. S A fák titkos élete nyomán egymáshoz nőtt, egymásba gabalyodott fákra leltünk. Azért idézem  a könyvet eleget, mert ő is ír a jelenségről, s ha látom őket, mindig a könyv jut eszembe. Most már ideje lenne beszereznem. Legyen mindig kéznél, annyit emlegetem.

Ez ma reggeli fotó:

 

Kicsit fákat mutatnék, az erdőt, még a baglyos erdőből

 

Itt már bent jártunk az erdőben.

  

s már kifelé haladtunk.

 

 

S levelek száraz úton, s a pocsolyában,

és a ráadás, a múltkori fotó mobilos volt, itt melegebbek a színek, ez az igazi! Egy szeretetteljes, meleg elköszönés az ősztől.