2020. február 27., csütörtök
Egy kastélyról a változatosság kedvéért
Útvonalas kastély, ahol maradhat, és csatlakozhat a helyreállításához
A 18. századi Chateau de Gudanes-ot XV. Lajos király uralkodása alatt építették be, Ange-Jacques Gabriel párizsi építész tervezte. Ausztrál Karina és Craig Waters pár 2013-ban vásárolta meg, és azóta töltötte azóta évek óta, hogy szeretettel helyreállította 94 szobáját
A varázslatos chateau, amely a Midi-Pyrénéesre néz, elhanyagolt volt, amikor a Waters család átvette az irányítást. Sok szobában nem volt mennyezet vagy padló, és az egész kastélyt soha nem fűzték hőre vagy elektromosságra. A tető négy helyen összeomlott, és sok szoba belsejében romlik.
Az ingatlan megvásárlása óta a Waters titokzatos alagutkat, ősi tárgyakat és még egy freskófestményt fedez fel néhány régi háttérkép lefedése után.
A helyreállítás első lépéseiben egy hatalmas, 500 tonna törmeléket töröltek ki, valamint a belső és külső területeken megnőtt fákat és szőlőket. Ezután megkezdődött a hiányzó falak, mennyezetek és padlók telepítése, valamint a jövőbeni változtatások beindításához szükséges alkalmazások. A folyamat során a pár felfedezte a chateâu titkait és mélyreható történeteit, ideértve a vállalkozók által talált mély földi lyukat, amelyet esetleg a II. Világháború idején a helyi falu menekülési alagútjává ástak.
A pár kinyitja a chateau-t egy kávézóval és túrákkal, mielőtt szállást kínálna a nyár folyamán.
A lakosság tagjai már hozzájárultak a hozzáférhető területek helyreállításához és fenntartásához.
Olvassa el a következőt
A Waters felfedezéseinek részleteit egy 2018-as könyv foglalja össze, miután ezen a nyáron nyitották meg kapuikat három műhely számára, amelyek mindegyikének célja, hogy betekintést nyújtson a résztvevőkbe a Gudanes-kastélyban és a régióban.
Még sok év van a tennivalóval. Amíg az épület biztonságos, az ablakokat újra üvegezik, és villamos energiát telepítenek a konyhákba és a fürdőszobákba, az épület nagy részét továbbra is gyertyák világítják. Ezen a nyáron az ajtók tartózkodási sorozatokra nyílnak, amelyekben a vendégek műhelyekkel csatlakozhatnak a felújításhoz.
A Château de Gudanes utazását nyomon követheti weboldalukon és az Instagram-on. Három éjszakai élmény kb. 1750 fontért.
forrás: https://www.houseandgarden.co.uk/article/chateau-de-guadanes
2020. február 26., szerda
Nagyon, nagyon!!! Hallgassátok meg!
Nem lehet mit írni, meg kell hallgatni. Sajnos KK-ban sok dologban magamra ismertem. No, nem ezért ajánlom.
Olvasom, pihentetőül nézem
Szerelem, kaland, s politika, politika, politika, vagy inkább annak ágai. A témából adódóan. Már nagy fejem a az 1917-18-as évektől. Minden esetre érdekes, izgalmas, bár nem egy könnyű olvasmány. Azért elárulom, hogy nem mindennapi hölgy lehetett, az már biztos.
Szeretitek Miss Marple történeteit/krimijeit? A jutubon most sok megnézhető, s számomra újak is. Szóval, ha eddig nem dagadt a fejem a nevektől, most aztán itt az alkalom további angol személynevek közti eligazodásra.
S azt is elárulom a nagy havazás addig tartott, vagy 2 cm-nyi megmaradt, s ennyi volt. Csak azt nem tudom eldönteni ennek örülni kellene-e? A jó, hogy legalább 10 percig láthattunk igazi téli hószakadást. Ebben a télben már ez is eredménynek mondható. Olyan szép volt.
S egyik másik film:
2020. február 24., hétfő
Igazolt távollét
Kicsit elmaradtam a bejegyzésekkel, finoman szólva. Kicsit össze is jöttek a dolgok. A megbeszélt unokákra vigyázás volt, ami korábban kezdődött a tervezettnél. Ilyenkor az 5 nap legalább tízet jelent, már a készülődésben, majd az elmaradások pótlásában. Ha ez utóbbira gondolok a tíz nap inkább 15. S akkor még keveset csináltam.
Szóval a kerttel elmaradtam, nagyon. Zsebi kevésbé, sajnos. Fekhelyet, vagy inkább kukkolóhelyet alakított ki magának letaposva mindent ami NEKI az útjában volt. Én legfeljebb agybajt kaptam tőle. Azt viszont megkaptam.
S most még itt ez a durva szél. Ami a távollétünkben egyszerűen letépte, s földhöz vágta a fél kaput.
S ami szép volt, útközben, nézzétek:
Szeretet a fák fölött.
Ezek mind M5 és M7-en készült fotók.
S a napi kedves:
Szóval a kerttel elmaradtam, nagyon. Zsebi kevésbé, sajnos. Fekhelyet, vagy inkább kukkolóhelyet alakított ki magának letaposva mindent ami NEKI az útjában volt. Én legfeljebb agybajt kaptam tőle. Azt viszont megkaptam.
S most még itt ez a durva szél. Ami a távollétünkben egyszerűen letépte, s földhöz vágta a fél kaput.
S ami szép volt, útközben, nézzétek:
Szeretet a fák fölött.
Ezek mind M5 és M7-en készült fotók.
S a napi kedves:
2020. február 13., csütörtök
Tobzódások
Nézzétek a varázsmogyorót, legalább 4-5 éves, de ilyent még nem produkált!
S jöjjön a kikeleti bangita!
S a meglepetés, Mancókától vagy a tavaly szél által szétszórt magok? Inkább mindkettő, mert az orgona mögött nekem is meglepetés volt. Most már elmondhatom itt is lesz téltemető szőnyeg. Szeretem, szép, üde foltot alkotnak együtt: a primulák, téltemetők és a hunyorok. Tudom ez még kevés, a kezdet, de mégis mekkora öröm nekünk. S szerényen köztük: a hóvirág. (Utólag látom pár fotó ismétlődik korábbi bejegyzésből, akkor dupla az öröm.)
S végül, csak csendben, azért ez a bolond időjárás az embernek sem használ. Vagy annak inkább nem használ. Az egészségemmel nem dicsekedhetek. Talán beáll egy szintre, s jönnek majd szebb napok is.
S jöjjön a kikeleti bangita!
S a meglepetés, Mancókától vagy a tavaly szél által szétszórt magok? Inkább mindkettő, mert az orgona mögött nekem is meglepetés volt. Most már elmondhatom itt is lesz téltemető szőnyeg. Szeretem, szép, üde foltot alkotnak együtt: a primulák, téltemetők és a hunyorok. Tudom ez még kevés, a kezdet, de mégis mekkora öröm nekünk. S szerényen köztük: a hóvirág. (Utólag látom pár fotó ismétlődik korábbi bejegyzésből, akkor dupla az öröm.)
S az elhanyagolhatatlan téli jázminok, több helyre ültetve. Azért ez a gazdag virágzás szerintem ennek az enyhe télnek az ajándéka. Szerintetek?
S végül, csak csendben, azért ez a bolond időjárás az embernek sem használ. Vagy annak inkább nem használ. Az egészségemmel nem dicsekedhetek. Talán beáll egy szintre, s jönnek majd szebb napok is.
2020. február 11., kedd
2020. február 10., hétfő
Hóvirág az erdőn
Amikor még Február fagyos csizmái kopognak a hegyeken, s az öregedő tél önmagáról dúdol jeges nótákat a fenyőknek, lent a völgyekben megpuhul a szélhordta avar, és a mezőkön bogarászó varjak felnéznek a felhőkre, hogy valahonnan délről nem hoztak-e valami üzenetet.
Mert ilyenkor már van valami a levegőben, amitől elcsendesedik a fák orgonája, figyelve kihúzzák magukat az öreg bükkök, és a som rügyeit úgy csiklandozza valami belülről, hogy már alig férnek bőrükbe. Esténként puha köd leng a patakok ágya felett, különös vajúdó párát lehel a föld, amelytől megreszketnek az alvó lepkék bábbölcsőjükben, és álmosan fintorog a mókus meleg téli fészkében.
S ha felsüt a nap, nyújtózkodik az erdő. A fák korhadt ágakat dobnak le magukról, az utak kezdenek felszáradni, a szél a téli sziszegés helyett lágyabb suhogással fésüli az erdőt, s egy reggelen a bokrok alatt kinyitja ezer, fehér csillagszemét a hóvirág.
Fekete István - Az erdő ébredése (részlet)
Bodzától hoztam
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)