kinézek az ablakon. A szemben lévő házak mögött most kel a nap.
Finoman bevilágítja a horizontot, még csak most jön fel. Hányszor
elnéztem a városi, régi lakásom ablakából. (A lakás ablakából, aminek
egyetlen hatalmas előnye volt: a csodálatos kilátás, a százszor fotózott
napkelték, éveken és évszakokon keresztül.) Most is elnézem, s fotóznám
is, ha nem lennének előttünk házak, s villanydrótok. A hangulat így is
átjön.
S ahogy kel fel a nap, elkezd körbejárni a
szobában. Sárga fényben úsznak a komód díszei. (Apropó: díszek. Régen
volt egy-két régi korsóm, szilvás köcsög, aminek igazándiból nem ez a
neve. Aztán a szívem fájni kezdett a habán gyűjteményem után. Én itt,
azok a lakásban maradtak. Próbaképp áttelepítettem ide néhányat. Nem
találták a helyüket. Aztán fogtam magam, s csoportosítottam ezeket, most
így együtt tömbben jól megvannak.)
Kellenek a
gyűjtemények? Kellenek a tárgyak, díszek, párnák, szőnyegek körénk? Vagy
bepakolunk bútorokat, s élünk köztük? Nekem fontosak, szeretem ezeket,
nekem melegséget adnak. Jó rájuk nézni, köztük lenni, főleg, ha az
ember sok időt tölt az otthonában.
Mikor apám meghalt
két dolgot kértem: a képet/festményt a falról, ez a gyermekkoromat
jelentette. S a virágvázát. Emiatt. Most velem vannak, folytatásként, s
hova kerülnek majd, ha én elmegyek? Jelentenek-e az utódoknak valamit?
Amit nekem, azt nekik biztos nem, legfeljebb tárgyértékük lesz, ha lesz.
A
reggel egyértelmű jele nálunk a magához tért, s ismét ölbemacska
hazatérése az éjszakai vadászatból. (Miért nem csapatja ki a tökeit?
kérdezte az állatorvos.) Elfogyasztja reggelijét, s most éppen a keleti
szobaablakban alszik mélyen virágok s az ablaktámasz macskatárs mellett.
Előttük, kint a párkányon októberke izzik, mert most jött el ő néhány
napja, amikor él, ragyog és tűzbe öltözik.
Aztán
elindul a napfény körben a szobába. Imádom. Imádom, ahogy megvilágít
minden tárgyat, egyenként, ahogy felmelegíti, átöleli őket.
Szinte
tudom mikor hány óra van, mikor melyiknél tart. Aztán eltűnik a fény,
hogy később megjelenjen a konyhaablakban, de az már a délelőtt
története.
Nagyon szépen írtál a reggeli fényekről, a hozzád tartozó dolgokról. :-)
VálaszTörlésEz most annyira "átjött" nekem, én is a reggel beköszönő fényeket figyeltem, fotóztam, ahogy meg-, át-, bevilágít mindent és tökéletes energiát ad a napomnak. Hasonló szép napokat mindenkinek!
Gyönyörű!!!!
VálaszTörlésOktóberke...Felénk terézkének hívják,merthogy Teréz napján virágzik ki.Mindjárt megnézem az enyémet is.Szerintem még nem ilyen izzó,mint a tied.Idén valahogy nem olyan szép.Talán át kell ültetnem.És imádják a csigák,a piszkok.
Jo erzessel indul az en napom is, ahogy ezt vegigolvastam:) szepek a targyaid, es fotoid mindig!
VálaszTörlésnagy puszi!
Hiába ivartalaníttatod, az csak annyira jó, hogy nem tud kismacskákat csinálni, és talán kicsit kevesebbet "jelölgeti" a működési területét. De ugyanúgy elcsavarog. Gyakorlatból beszélek. Samu sosincs itthon, csak ha éhes, vagy ha hideg van....Ettől függetlenül, a kandúroknál ez nem nagy műtét, gyorsan és könnyen túlvannak rajta.
VálaszTörlésMiska is ivartalanítva volt, a legnagyobb területvédő volt itt a környéken. Minden betegség okát abban látják, a verekedésekkel sok sérülés jár. Nagyon rossz állapotban volt, de a doki sem tudta mitől, a férgeken túl. Nehéz dolgok ezek, a hülye gazda meg csak aggódik miattuk.
VálaszTörlés