Oldalak

2014. július 12., szombat

Reggel



Az etetésé, a simogatásé, az udvarra szoktatásé. S akkor kávézhatnak  a gazdák. Lehet, hogy túl macskás vagyok velük, hosszabb távban gondolkodom. Úgy látom ragaszkodnak hozzánk. Mi is hozzájuk.

5 megjegyzés:

  1. Nagyon aranyos a két kicsi cicád. Nekem is mindig volt macskám, nagyon tudnak szeretni. (Érdekes, most nagyon sok helyen olvasni cicákról, kutyákról, egyéb háziállatokról.)
    Kávézni biztos kellemes nálatok!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Holdgyöngy! Gratulálok a cicákhoz, nagyon aranyosak! Éppen ilyen korú a mi Lucink is (Lucifer és fekete), kíváncsi, eleven ördög :) . Sajnos nálunk az anyacica mostanában nem szíveli, fúj rá kegyetlenül, talán féltékeny lehet, pedig – amennyire lehet és engedi – igyekszünk őt is szeretgetni.

    VálaszTörlés
  3. kiesik as szemem se látok macskákat, bocs,
    de az a kékfestő abrosz!!meseszép

    VálaszTörlés
  4. Macskaúr 13 és félévet volt velem. A Mózsik idejöttek, itt maradtak, megszerettük őket. Aztán eltűntek. Őket akartam, mert sokat vagyok egyedül, s mert szeretem őket. Ezért nagy élmény a létük. nagyon megszerettek minket, nálunk. Katalin nincs róluk fotó, a bejegyzés a már minden macskás után készült. Zsuzsa, nálunk a Mózsik anyja volt ilyen féltékeny, csak úgy fújt rájuk mindig.

    VálaszTörlés