Hittem valamiben, évek óta időt, energiát, és pénzt fektettem be, saját épülésemre, s mert láttam az eredményt, próbáltam a köz javára is fordítani. Aztán, mikor egy előadás lett volna a betegség kórházhoz kötött, s nem úgy sültek el a dolgok, ahogy álmodtam. Megfigyeltétek, ha hisztek valamiben, akkor valahogy összejönnek az energiák, s sikerül, összejön. Ha mások csinálják tessék-lássék, az eredmény is ilyen.
Most ismét lett egy lehetőség, akadt partner is a fenntartónál, széles körben szerveztük (volna) a programot, vele közösen. Segített (volna) az anyagiak előteremtésében. Elkészült a pályázat, aláírta a háremgazda, s mire bekerült volna az illetékes helyre (még nem tudom mi módon), kikerült, a háremgazdánál landolt, akik beleírtak. Átírták, s mi került tovább nem tudni. Ahhoz kis ember vagyok, hogy számonkérjek, ilyenekbe belelássak. Viszont mi, konkrétan egy rendezvényre kértük, s kaptuk volna a pénzt (igéret szerint), mert közös érdek volt (szakmai továbbképzés is).
Ezek után kiben és miben bizhatunk? Bizhatunk-e bennük? Néha már annyira elegem van, de annyira. Néha már azon gondolkodom itthagyom a fenébe az egészet. S akkor, mint tegnap este is tartjuk a rendezvényt, nagyon sűrű volt, de sokan voltak, s jó hangulat volt, s utolsóként fergeteges tánctanítás vagy inkább közös tánc a 2-6 évesekkel, programzárásként, este hatkor. Nem az első ilyen alkalom, de ilyen hangulat még nem volt. (Majd "lopok " fotókat.) S ilyenkor a szívem szakad meg........
Megértelek. Nekem évekbe tellett rászoktatnom tanulóimat arra, hogy az évente rendezett könyvkiárusításon egyre több könyvet vásároljanak szeretteiknek, olcsón, de értékes műveket. Sikerült, büszke voltam, már a gyerekek is lesték, mikor lesz a következő, mely idén- különböző helyi összevonások, szervezetlenség, személyi gondok miatt- elmaradt. Nehéz lesz ezt újból felépítenie az utánam következőknek!
VálaszTörlésS így múlnak el a jó dolgok. Kár értük.
VálaszTörlés