Angyal tavaszi fényben

Ősz óta fotózom az angyalt, volt karácsonyi dísze, készült fotó őszi ággal (még mindig vele van), s most ahogy besütött rá és a mellette lévő üvegre a nap, ahogy az árnyék körbevette nem hagyhattam kattintás nélkül.

Tavaszodó

A hóban a macska orra havas, tavaszodván a kutya orra , szeme környéke csupa homok. Nem hiába, változnak az idők... a fények már erre utalnak!

Hangulat, napfény, tavasz(?)

Nemes Nagy Ágnes: Hajnal

Az égbolt frissen pirkadó
A zöld fűillat írt adó
Amint a rétről fellebeg,
S gyöngyszínűek a fellegek.
Oly jó, oly jó a hajnali
A lenge szélre hajlani
S csodálni, mely már halkan int
Az első sárga kankalint;
A rét fölött kék lelke reng.
- A nap, a nap már feldereng,
És minden színnel ó, felér,
Mert hófehér, jaj hófehér!

Majk télen

 

Vértesszentkereszt

A "hivatalos" fotókat a Hazai tájakon  közösségi blogon láthatjátok, ezek inkább hangulatok.

Egy temetőről

Sokszor írtam már róla, hogy szeretek temetőket fotózni. Oroszlányon jártam,  s egyszer csak felfigyeltem egy temetőre. Inkább volt temetőre, ami még "él". Él, mert bár megszűntették, de maradtak a régi sírkövek, melyekből szemlátomást egy emlékhelyet csináltak. A sírkövek előtt csokrok, mécsesek maradványai. Lehet, hogy az egyházközség tagjai emlékeztek a rég meghalt ősökre? Minden esetre szívmelengető érzés volt látni. A kövek, a rajtuk látható szimbólumok mesélnek, ezek még nem a mai egyen és esetenként kivagyiságot tükröző emlékek, ezek az elhaltról szólnak, nekünk, az utódoknak.

Tegnap még....

 s a Gyilkostó helyett  pusztaszentlászlói tó:

Faházkaland

Utazások kutyával

.Ma délután elvittük Zsebit autóval kirándulni. Tó mellé mentünk, gondoltam hadd lásson világot. (S mert tudtam, sokat autózott, szerette is.) Ehhez képest... kibéleltük a hátsó ülést ruhákkal, nagy a sár, a kutya is sáros volt. Beült az autóba, a sofőr ülésre. A következményeket mindenki fantáziájára bízom. Minden ülés sáros volt, a hátsó ugyebár nem. Imádta az autózást, nagyot sétáltunk, ő szimatolt, húzott minket, világot látott, s mi is. Aztán haza, akkor meg nem akart kiszállni az autóból. Egy élmény volt, de nézzem, a pozitív oldalát -  mindannyian kimozdultunk. A kutyát meg tanulom, tanuljuk.....

Nálunk tavasz volt 8-9  fokkal, napsütéssel, olvadó hóval. Tartsa meg az időjárás már ezt a jó szokását!

Amikor  a jövendő öleli a múltat.

Füzetemből

"Miért volt itt az a sok idő, ha egyetlen pillanatát sem lehetett megtartani- ezt írta neked a vonat hajnali derengésében, de akkor nem igazán értetted, mit akar ezzel mondani. Amikor megértetted, akkor az árnyékod azt mondta, hogy most már késő."
Faludi Ádám

Egy érdekes könyv gyerekeknek és gyermeteg lelkű felnőtteknek

Nevenincs és sosemvolt Hercegnők  címmel került kezembe egy gyermekkönyv. Bevallom először az illusztrációk fogtak meg (Rebecca Dautremer), aztán nézegetni kezdtem. Kicsit emlékeztetett a Királylány születik c. könyvre, amennyiben ott is neveket kaptak és tulajdonságokat jelenítenek meg, s egyben ajándékoznak a királylányok, s minden kislány polcán, s könyvei közt ott a helyük, másrészt Szegedi Katalin meseszép illusztrációin láthatjuk őket. A hasonlóság ennyi. Itt kitekert lexikonszerűen ismerkedhetünk a hercegnőkkel, láthatjuk, hogy mennyire emberiek erényekkel és hibákkal, s még ezer más dolog megtudható róluk. Nem is értettem  a kiadót, aki hat év fölött ajánlja, mert szerintem vannak olyan utalásai amelyek azért némi olvasottságot is feltételeznek, (mint
Orbán János Dénes: Búbocskája), bár a kislányoknak is örömet ad, ha más nem  a képek nézegetése, a velük való ismerkedés, de a könyv igazi ízét a szöveg mélységei adják. Nagyobbaknak, netán gyermeki lelkületű felnőtteknek. S, ha bele sem olvasunk, csak nézzük, nézegetjük és még mindig gyönyörködünk az illusztrációkban, már akkor is megérte kézbe venni, megvenni.

Napsütésben

Kis melegség ebben a hidegben!

Zsebi szeretetnyelve

Gary Chapman könyve az öt szeretetnyelvről szól, emberekről. Délután elgondolkodtam, hogy a kutyáknak is lehet szeretetnyelve. Zsebi nem eszik, nem eszik konzervet, nem eszi az imádott tésztáját, hoztam neki kutyaszalámit, eleinte ette, már az sem megy. Elkeserítő. Viszont adtam egy kis gulyás-krumplistészta maradékot, ez után még a tányért is kinyalta. Ez lenne a megoldás, a pörköltalapú ételek?

Viszont van egy dolog, amiért sorban áll a kapuban, és csak vár, vár és vár. A simogatás, egyszer, kétszer, tízszer és a labdadobálás. Délután már ezen gondolkodtam, nem kell neki ennivaló, csak szeressék és játsszanak vele? Ez a testi érintés szeretetnyelv, ami fontos neki? Pedig tőlem és amikor a szomszédunk rendezi is megkapja. Úgy látszik az sem elég, még több kellene neki?

Hó, hó, hó

Melegségnek, ebben a hidegben

Az illusztrációs blogról mentettem le ezt a képet, illusztrációt? Egy japán hölgyé, Kinukoé. Ilyen hidegben elkel egy ilyen szép melegség, ha mást nem, az ember lelkét melegíteni.

Születésnapomra

küldte az unokám. Majd szkennelni kell, mert ez egy jól sikerült rajz. Néha látszik az anyai kéz példája, de a lényeg az ő lepkéi, napocskája, fája, zsiráfja, s a föld alatti kelni készülő magocskák. Nagy dicséretet kapott Nagyikótól. (Az ő elnevezése! Meséltem neki a múltkor, hogy ezt a nevet ő találta ki, mikor még kisebb volt. Csodálkozott.)

A teleportált macska

Reggel, még fel sem ébredtem szinte rohantam kutyázni, mert tegnap abban a kutya hidegben bizony elmaradt  vele való foglalatosság. Aztán fát hordtam be, mert adjuk meg  a tűznek, a kályháknak is, ami jár nekik. A két macska a lábtörlőn feküdt. Hol máshol? Az, hogy elesek bennük, bemenni alig tudok őket egyáltalán nem zavarta. Rájuk kellett már rezzentenem. Befordulok a fával, megyek vissza, már csak egy macska van. Ejh, ez meg megsértődött - gondoltam. Inkább továbbállt ősi kandúrszokása szerint, mert mindig rendkívül fontos dolgai vannak, ennek következtében állandóan úton van. Kivéve, ha evésre van kilátás. Hogy nem, hogyhogy nem olyankor mindig előkerül. Micsoda radar lehet beépítve nála? Nem is sejtem.
Órák teltek el, benézek a hálóba, mit nem látok?! Őkandúrsága az ágyon alszik. Ezen aztán meglepődtem, hogy is került oda?

 Nincs a házba beszoktatva, mikor osont be és legfőképpen: hogy merte? Aztán magamba szálltam: itt ez  nagy hideg, gondolta ad magának egy kis papalanos ágyon való pihenést. Hagytam, már úgyis mindegy volt. Meg is hálálta, gondolt egyet jött a konyhába, kiengedtem, a s ahogy elnézem felvette ősi kandúrszokását: azóta sem láttam. Igaz, még nem volt vacsoraosztás.....

A fotón a fekete folt macskát rejt. Senkit ne tévesszen meg!