"s egyszer csak egy sor, egy sereg aranyliliom tűnt elém"

 Itt bizony nem tudtam tavaly, hogy a hagymákat szét kellene szednem. Kicsit sűrűre sikeredtek. Gondoltam reggel, hogy levágok közülük. Úgy voltam vele, mint a mesebeli szegény ember a gyerekével: melyiket a kilenc közül?

 Háttérben a szarkalábak...

 S a veronikák, a fajtára rá kellene keresnem. Hát nem szépek együtt?

William Wordsworth: Táncoló tűzliliomok

Sétáltam, mint a felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak, álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, –
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, – néztem, – nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.

 https://www.youtube.com/watch?v=qPjZcPemLHU

 A nagyon hálás kék lenvirággal nagyon szeretem páros

 

Errefelé a narancsos színek kerültek: liliomból és sásliliomokból. Még most hangolnak az utóbbiak

S a fürtös fáklyaliliomról sem feledkeznék el. Tavalyi vásárlás, s tavaly semmire sem ment. Kettőt át is ültettem. Úgy jártam, hogy hárman három helyen háromféle magasak lettek:

 

 

És ő, aki  a helyén maradt, a legnagyobb, az igazi. Viszont a kicsiket nagyon jó fotózni.

 

  

Kert, június, virágok

 Ő bokor,a neve egyszerűen nem jut az eszembe, viszont gyönyörű!

y

 A csigatámadás túlélője. Gyönyörű a színe!

 

 

 

Japánlonc. Futónövény, s ha virágzik meseszép. A hátsó kerítésre is felfuttattam.

 

 

 Borzaskaták, mindenfelé. A lenti fotón éppen a rózsakapu alatti tégla kiülő téglái közé vették be magukat. Tavaly a közelben virágoztak.. Nem volt szívem kidobni őket. Meghálálták!

 

 

 Kék csatavirág bent a sűrűben (is). Nagy kedvenc. Gyönyörű a virágzata.

 

 

 

 A kokárdák. Sokféle van belőlük, úgy látom. Amily egyszerűek,olyan szépek, s hálásak. S mennyit elosztogattam a faluban...

 

 

 Szarkaláb a rózsakapu mögött embermagasságú. Jó a szomszéd melléképületének tetejéről a vízátfolyás, ha esik az eső. Ha...

 

 A Bíborlevelű bugatölcsér idénre kibontakozott. Nagy kedvenc, okkal.

Lefelé az ígéretek, a jövendő nyílók

 

S kedves versem nem maradhat el.

Sárközi György: Virágok beszélgetése

- Külön indákon tekeregve bús virág voltam,
bús virág voltál,
köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis
hozzámhajoltál.
ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen,
mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében.

- Külön indákon tekeregve bús virág voltam,
bús virág voltál,
köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis
hozzádkaroltál.
Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként,
s lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon
csípős könnyként.

- Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi,
nyugtalan virágok,
kergetőzve s összeborulva, mint tengeren játszó sirályok,
rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőben,
idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen.

- Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi
nyugtalan virágok,
megtört gőgben összeakadva, mint száműzött,
koldus királyok,
s úgy nézzük egymást szomorúan, kíváncsian s
mindent tudóan,
mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.

forrás:http://central.budapesti.info/mesebirodalom/viragokrol_szolo.htm