Hortenziák

Óh, hortenzia,
folyton változol, vissza
első színedhez.

Bairyu

... mert szeretem: orbáncfű

 

 

 

  

Nagyar, kevés középkori emlékkel

A jeruzsálemi Bevonulás és az Utolsó Vacsora faliképei és a

kőkeretes, szemöldökgyámos kapu, amelyek középkori eredetűek a templomban. Többi része kívül és belül a későbbi felújítások nyomait őrzi.

 

 

 

 

Viszont ha már itt jártunk ezeket is fotóztam. Érdekes és szokatlan, a református templomokban eddig nemigen találkoztam vele, a barnára festett bútorzat.

Itt ez a nagy meleg,

s idén még vasárnap ettünk először a diófa alatti asztalnál. Miért is?

Későn lett lomb.
Mikor lomb lett, és vele árnyék, jött a sok eső,
ha nem esett az eső, akkor az uram kipakolt elé, faházat rendezendő. Pontosabban fő cél az egértelenítés, de ezeknek az eszén roppant nehéz túljárni.

Kupiban az ember nem szívesen ül ki.

Ha estefelé kiülök néha, megérkezik Zsebi és a labda...

Szóval "nehéz az élet". Viszont reggelente, ha végigmegyek a kerten, a csend, a madarak, a növények kárpótolnak. Az ember feltöltődik egész napra.

(Ma gyomtalanítás, fűkiigazítás volt. Mert, mire az elmúlt hétvégén befejeztük a fűnyírást, s mindazt ami vele jár, s végignéztünk a rendezett kerten, másnapra megérkezett az eső. Viszont jeget nem hozott magával, már ez is pozitívum. Ha számít valamit ebben a világban.)

 Fényjáték.

 Az ismert, unalomig mutatott, de nagyon szeretett oldal,

 és a másik oldal, az egyévesek.

 

S íme a kék bakszakáll. Most már nagyon rendezte sorait, csodaszép. A fenti fotón még látni az albérlőjét, a papsajtmályvát. Viszont egyik nap már kidőlve találtam. Kidöntötte vagy kidőlt?  Azóta kiástam, nem is értem hogy kerül alá, s új helyen van, ill. inkább szenved. Még. 

S meglepetésre nyílni kezd a bugás hortenzia.

Az újak és a búcsúzók

 Mályva, végre kinyílt. Tavaly óta vártam, nem tudtam, hogy kétéves növény.

Izsóp nyílóban.

Az embernyi magas szagos cickafark.

Búcsúzó macskamenta.

Kokárdák csúcson.

 

A száradók. Elkezdődött...

Szamosbecs