Álmaim-házunk, kertünk

2014. december 13., szombat

A valóság és a képzelet

A fotó a netről, pontos forrást nem tudok adni, csak feltűnt, s az örökölt festményem. Ezért figyeltem fel rá. A téma oly hétköznapi, azért az ember szívének lehet nagyon kedves.

Dolgoztam 5 napot, néha alig másztam haza. Néha munka után még főznöm is kellett, akkor is ha alig álltam a lábamon. (Ott a gyerek, a 38 évével...) Min. félórai délutáni alvások nélkül, pontosítok ájult alvások nélkül nem is léteztem volna. Tegnap (ha a macskapásztor felveszi a telefont) nem jöttem volna ki a házhoz, hajat kellett volna mosnom, rámért. Most finom voltam. Kijöttem,s mire befűtöttem leestem a lábamról. nesze neked hajmosás, karomat nem tudtam emelni, feküdtem, aludtam kúráltam magam, remélem még a hétvégével elcsípem a bajt. Ennyit ér az ember! Azért nem keveset, mert bent volt elég pótolnivaló, annál több idegeskedni való. Ezt az utolsó jó évet nagyon nehezen viselem. Igaz, a körülmények sem rózsásak, sem nekem , sem a kollégáimnak, ilyen egy kényszerházasság..... Az ember sokáig küzd, egyszer csak belefárad, s feladja. Aztán mondhatja neki a királyi rádió a sok sikert, a tökéletes világot, ha ő ezt nem tapasztalja, akkor kár érte. Amúgy mondani sdok mindent lehet.

A múlt szerdai beázás lassan szárad, két napot nem voltam távol hét elején, mire kiértem penetráns szag fogadott. Napi félóra kereszthuzat... Felszedettem volna a padlót, de jött a biztosítós hölgy, szerinte ne tegyem, kiszárad majd.

S ezek után formabontó leszek, s bevallom én karácsonyra semmit nem készültem még. Ajándékot venni, ez külön téma. Hát nem! Azt sem, idő is, főleg idő és helyzet. Ami meg lehetett volna, más az elképzelés, alkalmazkodom.Szóval ez a karácsony nekem nem csodavárás, nem várakozás, egészségvárás, na az igen, mert azzal indulna minden.

Csak egészség legyen, s stabil legyen már, végre!