Erdő mellett

Reggel, kert, cseppek

A kert végébe indultam,

 s ahogy jöttem visszafelé kelt fel a nap, vagy éppen jött ki egy felhő mögül. Rohantam  a fényképezőgépért. A fotók nagyítva mutatják meg magukat.

 

Elment macskaúr,

azaz alibánfai vitéz Rozsdás Mihály Májkell. Ő ezzel a szerény névvel büszkélkedett. 13 és fél éves volt, ebből félévet igazi macskaként, valódi falusi macskaként töltött, ahonnan elindult két hónaposan, hogy szobamacska legyen, igaz kijárós-sétálós, de akkor is. Legalább  az utolsó féléve szabadon, igazi verekedős kandúrmacskaként telt.

Tegnap éjjel nem volt hálótársam, rosszat sejtettem. Ő egész éjjel vonult, de megjött,  s hozzám feküdt mindig. Reggel az ajtó előtt találtuk, mintha aludna. Erőszakos nyom nem látszott.

A hangulatom, gondolom nem kell részleteznem, s utaztunk volna. Szóval, tőle kellett búcsút vennünk, kövekkel borítva sírját, s egy mécsest hagytam ott nála, búcsúzóul. Megsirattuk mindketten. Ami végtelenül jólesett, felhívott a kisebbik fiam, s  részvétét fejezte ki, tudván mennyire fontos volt ő nekem.  Nagy űrt hagyott itt maga után. Vagy még  annál is nagyobbat....., még akkor is, ha "csak egy macska" volt.

A bejgli esete

a sütőasszonnyal. A múlt hét szerdáján kezdtem neki sütni, nem is volt gond, de utána a zserbónál kimentek  a lábaim alólam. Alig tudtam a sütést befejezni. Estére meg is érkezett a láz, ill.már délutánra bejelentkezett, megmutatta magát, éjjel meg már tombolt.

Aztán még négy rúd bejgli következett hétvégén, s kezdődött a négyfelé osztás. Ajándékba, részesként, s maradjon nekünk is. De nekünk sehogy sem maradt. (Az azért az igazsághoz tartozik közben meóztuk is, nehogy"romlott" sütemény kerüljön ki a   háztól.

Itt volt karácsony estéje, nem volt mit tálalni, már bejglifronton. Ma, mikor pakoltunk el, megtaláltam egy csomagot, egy feleslegest, elfeledettet, így már nekünk is jutott, utólag. Ma sem esett nehezünkre fogyasztani, felfalni, hamar telefon a fiamnak, holnap visszük a bejglit!

Hát így jártunk a karácsonyi bejglivel!

Holnap reggel indulunk család járni. Köszönöm az érdeklődéseteket, egy hét után mondhatom jobban vagyok jelentősen. Sajnos rákényszerültem a Maripenre, a hangom nem akart tisztulni. Nagyon elkapott, s meglehetősen legyengített ez a vírus. Remélem már csak javulni fogok.

További szép napokat kívánok mindenkinek!

Ezt a két fotót Enikő blogján találtam: Vidéki porta. Nekem a szívembe lopták magukat nagyon, mivel fényképezni nem tudtam, jöjjenek ide!

Karácsonyi köszöntő

Ady Endre: Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok

Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni. 

Isten-dicséretre
Mégiscsak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok. 

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék. 

 Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám. 

(Így dúdolgattam én
Gyermek-hittel, bátran,
1883
Csúf karácsonyában.)

Áldott, békés ünnepeket kívánok minden blogolvasónak, szeretettel! Holdgyöngy

Csak úgy.. vagy mégsem úgy?

Fenyőfa-dal

Ez igen!