Színek, köd, november

 

A véletlen hozta egymás mellé , vagy nem?

és a film:

A világ legrosszabb embere

Olvastam

 Azt hisszük  hogy mi gondozzuk a kertünket, de valójában a kertünk gondoz minket. Jenny Unglow

Vigasz

Juhász Gyula: Consolatio

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.
 

 

A szobában üldögélés helyett

 

Léleksimogatás

 Napközben, némileg hidegben, késő délelőtt mentünk ki, szó szerint lelket simogattatni, fotózni. Természetesen az elem rögtön kimerült, maradt a mobil. Az erdő kiirtására is kíváncsiak voltunk. Itt nem lehetett látni. Öröm volt. Bezzeg a másik oldalon, no,ott aztán sír a lélek attól amit lát.

 Múltak a napok