Reggel

ahogy kinéztem az ablakon a szemben lévő dombok párában voltak. A hangulatom is. Aztán jött fel a nap, beragyogva mindent.

Én meg vasárnapi programként beültem megnézni Ágnes ajánlatát, a Jane Austin filmklubot.

 http://neodrive.co/share/file/OVBB2PKJP2W1RFNCB6DVQA6BP/


 amelyet már hajnali kettőkor (nem tudván aludni) megkerestem. S íme lett csoda!

Elindult.
Jót szórakoztam rajta.
Időnként elgondolkodtatott.
Elfújta belőlem azt rossz hangulatot, amit a volt kolléganőim "elismerésem iránti végtelen öröme" váltott ki.
Eszembe jutott, hogy mikor  a forgatókönyv alapjául szolgáló könyvet olvastam, a hatására  vettem a kezembe a Kék Hold völgyét. 



 

Majd később egy fantazyt, írtam is róla valamikor. S a zene se maradjon ki.

 

 s még egy, mert kell:

 

"Könnyebb így az álom
A rosszkedv elvonul
Vasárnap a föld
Virágba borul"

Hegyi pincék

 

S milyen jó a tavasz, nem takarnak, nem rejtenek el a lombok. Felét nem látnánk.

 

Kint és bent. 

 

Kár érte, bent láttam milyen igényesen készült. A részletek most is mutatják. Kint, körben ott voltak még az ősszel lehullott almák. Senki sem szedte fel...

Ha felmentünk volna a hegyen a tetőre, láthattuk volna jó időben a Badacsonyt is.

Ma Sándor nap van,

apám Sándor volt.

A mai reggel

fagy után talált meg minket.

 Nem figyeltem rá, tegnap kiültettem a primulákat, ne senyvedjenek bent a melegen. Nem senyvedtek.... telibe kapták a hideget. Pedig hoztunk tegnap új fajtákat is.

 

 

 S mindet nem is fotóztam, ez nálunk a primulás rész. Kút mellett vannak, nedves, imádják, egész évben szinte virágzással hálálják meg. S ahogy elnéztem még most is törnek fel a föld alól. 

S a fagy szépsége is megvan:

S láttam tegnap azt is, hogy mennyi munka vár ránk, ha már nem ragad a föld. Hoztunk új növényeket is, s örömmel vettem észre, hogy a két éve!!! átültetett íriszek törnek fel a föld alól. Ez meglepetés, azt hittem elpusztultak átültetés után, más növények is kerültek oda. Most változik a kép...

Kezdő kertész vagyok , abszolut kezdő. Látom, hogy kapálás után kiáltana egyes része a virágoskertnek, nem merem kapálni. Sok növény bújik elő, félek, hogy elpusztítom őket.

Másrészt, ha új növény kerül sokat kell utána olvasnom hova is tegyem. Megfogadtam vásárolni könyvekkel megyek, tudjam mit veszek.Tegnap véletlenül kerültünk el a kertészetbe. Volt egy hunyor, lehet sokáig fogom bánni, hogy otthagytam.

Katalinnak

Vannak könyvek és vannak olvasók. Ez nem minősítés, ez tény. Én bizonyos típusú könyveket nem olvasok ill. elolvasok a szerzőtől egyet vagy kettőt, aztán meglátom ( Fejős Éva, Sándor Anikó). Ők nagyon kedveltek, én sajnálom rájuk az időt, s bizonyos típusú un. női könyvekre is, ugyanakkor  a látszat néha csal, s az akármilyen címlap néha meglepően jól megírt könyvet takar.

Ezt a könyvet nem választottam, nem volt olvasnivalóm, ill. azzal tele volt a fejem, könnyűre vágytam, így került hozzám. Egy adott lehetőségből választhattam. A színésznőt a címlapról kedvelem, ő vitt bele a könyvbe. Nem emlékszem előtte vagy utána olvastam a könyvről, jól lehúzták. Én szerettem. Bár a hősnőt nem értettem, miért tűrt? Később egyértelmű lett, kivárt. Tetszettek  a karakterek, amik messze többek a filmbelieknél. Mások is a lehetőségek. A sérült fiú és családja, a postás kisasszonyok működése, ami által érthetőbb lett miért is jött haza. (Többek közt.) Trudiról is kiderül miért is lett Trudi, a házasságkötése, a házassága, a kisváros viszonyai. Iszonyai. Amiből érzékeltet a film is, keveset.

A Csokoládéra emlékeztet a könyv, csak ott a hősnő a csokoládéval varázsol, ő a ruhákkal. S a látszólagos háttérbe húzódás, hagyja, hogy kihasználják, ne fizessenek neki, mérgelődtem. Hagyta, készült. Az anya is. A mély elhanyagoltságból, az emberroncsból ahogy ismét emberré, nővé válik, s lánya mellé áll. Más, mint a filmen. Némileg, de más.

A nők:  a gonoszak, hiúk, rosszindulatúak, buták, hiúk, önteltek. A páváskodás. Nem is értettem egy kis helyen hogy gyűlhetett össze ennyi  negatív ember? Még a film ebből mutatott meg a legtöbbet, de a cím is erről szólt. A végső színházi előadás, a készülődés, s a leszereplés, jelzésszerű a filmen. Nekem, a könyv után.

Remélem jól emlékeztem, próbáltam, ill. a emlékeim, benyomásaim alapján írtam le ezt. Nem vettem elő a könyvet, nem is tudnám. Nekem az tetszett jobban, ezért írtam, ki-ki döntse el melyik tetszik neki. Egy biztos a kettő, a  film  és az alapjául szolgáló könyv között tartsunk időt. Ha közösek is valahol, mások. A műfajokból adódóan is, a film ahogy írtam a könyv alapján készült.

Viszont nem vagyunk egyformák, ha valaki a filmet nézi, lehet, hogy neki az is tetszeni fog. Amúgy a könyvben a ruhákról szóló részeket, a szabásvarrást, a ruhák által manipulálást nagyon élveztem. Ezért is kerültek a régi bejegyzéshez az öltözködés, divat idézetei.

Film és könyv

  A Varrónő címen megy filmen az a könyv, amiről már írtam.

 http://lmaim-hzunk.blogspot.hu/2016/01/taminakis.html

 


Egy könyv és egy film mindig más. Most is erősen más. Nem is tudom mit mondjak rá, mit is írjak? Nézzétek meg, de a könyvet majd később olvassátok el.

Cirnyó kandúr jött, evett, s újra eltűnt, Vörice

 pedig már örökre elment. Nem is értem, hogy bizakodhattunk, hogy nem őt ütötte el az autó. Annyira jellegzetes, annyira kirívó volt a bundája. Nem falusi környezetbe illő. Ha hátul a fák közt egerészett mozgását mindig követhettük, messziről világított fehér-vörös bundája.

Vörice kb. jó két évet élhetett, a szerencse mellészegődött mikor Karácsony napján (feltehetően egy idős, szobafogságban élő ember halála után) a szívtelen rokonság kitette az erdőre. Távoli, elhagyott erdőre. Kapott egy esélyt  a szomszédaim éppen akkori, erdei látogatásával egy újabb életre. Egy más életre. Az elhízott,

 kényeskedő, válogatós szobamacskából szép fokozatosan vékony, igazi, egerészős falusi macska lett.

Ha Cirányt hívtam bizony Vörice futott hozzám a kertek alá. Az ő férfiúi tevékenységét már korlátozták, ő a házaink körül tevékenykedett, míg Cirmány ki tudja merre harcolt, udvarolt? Harcol és udvarol.

Előfordult, míg fáért mentem besurrant a házba, s Ciró tányérja fölött találtam. (Pedig gazdáinak megígértem, hogy nem etetem, s be is tartottam, legfeljebb ő nem vette figyelembe az én fogadalmamat.) Máskor a kertekben tevékenykedve kísért minket, megjelent, nyolcasozott, dorombolt. Sokszor egyszerűen csak őrzött minket.

 Kedves cica volt, szép, nyílt tekintettel. Én mindig ezt a tekintetet csodáltam rajta.

Most kiürült az udvar, a kert, a kert végén fák között. (Mi ellen véd meg a miskárolás? Épp úgy kijárt az utcára, az útra, ahogy a többi. Nem tudom hova igyekezett, amikor elütötték, gyors, pontos, halálos ütést kapott. Nem értem, hogy miért nem a gazdáinak jeleztek, hogy vigyék el a tetemét, valakivel szállíttatták el. Még búcsúzni sem tudtak tőle. Nekem szóltak, hogy a "macskánk halott".  Órákkal később..., mikor Zsebivel sétálni mentünk. Egy kicsit távoli háztól/házból. Persze, azt hitték, hogy a miénk, mert a macskáink általában kétportásak, s nálunk van egy "macskakijárat", ezen látták őt sokszor közlekedni.)

Nincs kit munkálatok közben cirógatni, nincs kire véletlenül rálépni mikor a lábtörlőnkön alszik. Nem látjuk a tuják közt osonkodó vörös bundást.

 Nincs már Vörice. Viszont még kapott az erdei halálhoz képest közel három hónap igazi, szabad, boldog macskaéletet. Mindig emlegetni fogunk.