Az Őrségben

 jártunk szombaton, Szőcén, a lápon

 

 

 

majd Pityerszeren.

A körtefáról sokszor megírtam, hogy amikor először láttam 45 éve mondjuk, igazi körtefa volt, társakkal. Már csak ő maradt, romjaiban. Ha itt járok mindig üldögélek alatta.Sajnos a környezetét utolérte a parkosítás, tanösvények végzete. Régen a réten marhák legelésztek, erdőcske volt, igazi vad, mezei  környezet. Most  kultúr táj lett belőle, nem tudom előnyére-e?

S Zalaháshágy mellett a Sibrik kápolnánál,ahol a hatalmas felhők alatt- melyek egész nap elkísértek minket- elkezdtük a napot.

 

 Mindenütt tele virággal, ezernyivel, nagy élmény volt. Rég látott mezei virágok: búzavirág, pipacs, stb. A lápon is sok virágzott. Ahogy a hónapsorolóban mondják, Május, május, virág dús. Jókor mentünk. 

s legyen itt a nap "koronája", mert enélkül errefelé kirándulni nem érdemes: Dödölle a Hársfa Panzió konyhájáról. S ezt bizony mindenkinek ajánlom aki erre jár!!!. ((S láttunk még Trabantot is, mert lehet tenni Trabantos őrségi túrát, egy vállalkozás keretében.))

 

Amikor a természetet is érvényesülni hagyják

 

Angol példák. Nem értem, hogy egy gyümölcsöskert füvét miért kell kéthetente csutkára vágni. Az nem gyep a műköves kert mellett. Szomszédjaim teszik ezt, gondolom mások is. Sajnáltam a méheket, rovarokat akik egy-egy ilyen akció után hiába keresgéltek.

  A fotók forrása, ahol a bejegyzés elovasásra is érdemes

Most nálunk lent combig ér tán a fű, de a gyümölcsfák, fűszerkert mellett ilyen utakat vágtam. Ami fontos, az megközelíthető. (S leginkább kinek van csillagászati összege, hogy gyalázatos munkát végző fűnyírókat kifizessen. Így a természet, s a pénztárca is jól jár.) S sosem felejtem, hogy gazdálkodó nagyapám is nyár elején, végén vágta, s gyűjtötte a szénát télire a marháinak. Az is igaz, hogy akkor minden szálát összegyűjtöttük, s égetésre került...

Egyetlen viragom van

 Fehér írisz? Nőszirom? Azt fotóztam. Megbecsülöm,oly szép

Lassú munka,

Nagy kifáradas, lassú munka,  de szépül a kert. Időm van, fékezem magam, ha nem, megkapom a csendes figyelmezteteést a visszafogásra. Csak az erdő, az erdő, az nagyon hiányzik.

 

Remény

"A reménykedés a kertész időmódja" Byung-Chul Han

S íme amiben reménykedem, hogy majd egyszer...

 

 

 

 A föld dicsérete

Az e heti Nők Lapjában sok szívderítő, elgondolkodtató cikket olvastam. Pedig sokszor olyan lapos számok jelennek meg, nem is ertem mi van velük?

Kertes emberek ismerhetik Uliczki Dóra Titkos Kertjét. Csodakert, látványban, szellemiségében. Dórát durva baleset érte,  felépülési szakaszban készült vele a riport. Oly sok gyönyörű gondolattal, elgondolkodni valóval. Szerezzétek meg, olvassátok el, sokszor. Erőt, tartást is az embernek.

A fb-on is követhető, jelentek meg e-köyvei is a balesetről, gyógyulásról, kertépítesről.

Lenne még mondani mit, de majd, ha gépen leszek.

Ez is, az is

 "Mondd meg mit olvasol, s megmondom hogy vagy." Maria Gainza Hogy ez milyen igaz!

Belefutottam egy elvakult fityekesbe. Erőből közöl, véleménye szent és sérthetetlen, csak az az igazság. Még órákkal utána is kapkodtam a levegőt, úgy lehúzta az embert. Ezek a hívek nem látnak, nem hallanak, nem olvasnak? Nem. Huh. A hideg még most is ráz. 

Hátha valaki tud segíteni?! Kaptam egy iratot, de ügyfélkapun vagy DÁP-on keresztül olvasható. Egyikem sincs. Mobilon az utóbbi letöltését lehetővé tette, de állandóan titkosításokba futok bele. Ezek nélkül nem tölthető le. Tudtok ezekről valamit, mik ezek, hol tölthetők le? Vannak a mobilon mindenfélék, ezeket mind aktualizálni kell? Nem értem.Vagy mehetek ügyfélkaput csináltatni, ha ismét le nem maradok róla. Mint a múltkor. Annyira nem barátaim az időpontok, vagy közbe jön valami, vagy nem érek oda, vagy ott leszek rosszul, hogy el kell jönnöm. Mind megtörtént. 

S Taminak mutatom:

Dél körüli fotó

Ezek délutániak, aztán estefelé már ezerrel süt oda nap. Ott napoztam a minap. Hát ettől lettem rosszul, mikor a "mestermunkát" megláttam. A mi fánkon a mi szempontjaink nem számítottak, lényeg, hogy a szomszédnak legyen jó.

 

Pakolászok, selejtezek, ezt a gondolatot egy cédulán találtam, réges-régi. Aktualitása úgy látom: örök.

A bölcs ember távolságot tart szomszédja önvalójától, ugyanígy fogadja azt is, amit mond. Zen mondás

Újabb régi rejtély, a mobilon az aznapi fotók, ha csatolnám őket miért nem elérhetők? Tudja valaki. Sajnos a fényképezőm memóriakártyája tönkrement, s mindig elfelejtek venni. Ez a mobil, mint kiderült főleg videóknak van, pedig mikor vettem külön szóltam, hogy fotóznék vele. Ha az ember nem hozzáértő, átverik. Kihasználják? Vagy mi erre a jó szó?
 

Az eltelt évtizedek

 sok pakolása, selejtezése ellenére átmentett, megmentett lapkivágások kerültek a kezembe. "Amikor még terveztük ezt a csodálatos jövőt" énekli Bródy János. S amikor még terveztem, álmodoztam én.

 Szörnyű, hogy az ember mi "szemetet" összegyűjt évek alatt. Marie Condo módszerével nem mindig értettem egyet. Volt, hogy kidobott ruhákba úgy mond belefogytam vagy híztam, s ha megvannak, nem kellett volna újat venni. Mint ahogy öröm volt, ha egy-egy ilyen csomag valahonnan mégis előkerült. S vannak ruháim, minden nyáron kihoztam őket, hogy szezon végén ugyanúgy vigyem vissza a lakásba. Ahogy fogalmaztam, falun meghaltam nőként vagy nyugdíjas éveimben inkább. Az itteni életforma más ruhatárat igényelt. 

Hogy voltatok ma a hidegfronttal? Kegyetlen volt. Ennyit erről.