hogy februárt 9 bejegyzéssel "tiszteltem meg". Kevés. Mindig annyi ötletem van, aztán elmaradnak. Egy találkozóra mentem volna, akkor csapott be a hideg vagy jöttek a hideg, szeles napok. Megviseltek minket is, nehéz volt a kutyának, kutyával is. Össze kellett szoknunk, sokszor olyan lelkiismeret furdalásom van miatta. Pedig előző életéhez képest szuper jól van, csak kint egy faházban, hidegben, igaz kuckóban, de akkor is. Bár a nagy mínuszokban behoztam, de bent még nem találta fel magát. Jönne is be, de ha bent van csak rohangál, mint egy csataló. Tudom, idő, s lassú folyamat. A hülye gazda. Az aggódó gazdi.
Autóba egyszer jött velünk, azóta nem tudjuk becsalni, nem értem miért, pedig erdőn voltunk vele. Fél, hogy visszavisszük?
A szép idő engem is kicsalt a kertbe, minden tavalyi növény fent van/volt nálunk. Sokat visszavágtam, elhordtuk, de még most is van kupac a kertben. Vannak elmaradt bokrok is, amihez kevés vagyok, fűrész kell hozzá. S bizony az ember odanyesett nekik, kellett is, elmaradt az ősszel. Vagy az évek szaladtak el velük, rendet kellett// kell köztük tenni. S a tavaszi metszések hol maradtak még? S még ott vannak a gyümölcsfák. Igaz a hidegben még nem indultak be, de minden egyszerre nem megy. Félek a felemelt karral vágásoktól. Néztem,hogy mennyiért is metszenek? Azt hiszem úgy maradnak. Pedig tavaly volt gyümölcsünk, évek után, hosszú évek után először. Nem negatívizmus ez, inkább tények. Amik néha nem jók.
1-2 hetes fotók, most fáznak, bezárkóztak ők.
A téli jázminok újabb fátylat húztak magukra, oly kedves, hálás és szép bokrok.
Nyílnának a primulák is
Ez már tavaszt idéző
S a sárgák:
A húsos som gyönyörű, de idén a varázsmogyorón alig van virág.
A bordó hunyorok meseszépek
viszont a fehér nem tud kitörni a földből, már körbe is kerítettem, nehogy baj érje.
És a maradék? Vagy inkább a jövő? Igaz nálunk a létszám alacsony, de már a jelenlétük is öröm.
Felnagyítva láttam, hogy a bőrlevél bimbóján valaki rág. A tőzikék virágait más részem is lerágta valaki. Ki lehet? Ráismertek? Nagyítva látható, én is így fedeztem fel.
