Azt írja

 az előrejelzés, hogy háromkor eláll a szél. Négy óra van, s még mindig vadul fúj. Úgy látszik ne ismeri az órát.

Egyszer

 régen, mikor még dolgoztam kisgyermekes családokkal, sokat voltam köztük, sokukkal beszélgettem. Egyszer két anyuka mesélte egymásnak, hogy azért kellett a harmadik gyerek, hogy még egyszer, utoljára átszeretné élni a babázás örömét. 

Így jártam én is a kutyával. Ott járt-kelt az ember körül, egymást sétáltattuk, s míg aktív volt nagyokat kirándult velünk. Azokon a helyeken mindig emlegetjük is. S hiányzik, ahogy nincs köztünk, nem szalad előre, nem fut vissza simogatásért. 

Nem szerettem volna kiskutyát, Zsebi is 4 évesen került közénk, 5-6 évesre gondoltam. Sokan adnak le kutyákat a menhelyeken, mások kidobálják őket szőlőhegyeken, országutak mentén, benzinkúton. A durvább amikor úgy verik, kővel dobálják, hogy menjen el a háztól, ilyent is olvastam. Volt olyan menhely, amelyiken ősszel 42 kutyát akartak leadni hétvégén. A másik véglet, amikor valaki beteg, külföldre költözne, s nem tudja magával vinni a kedvencét. Nos, aki az utóbbiaknak durván mennek neki a kommentelők. Pedig állatát féltő, őt nehezen eleresztő gazdi is van, aki a legjobb sorsot keresi az itthon hagyott kedvencének. A több hónapos keresésemről tanulmányt lehetne írni. A menhelyek, alapítványok áldozatos munkájáról, amiket sokszor gyűjtéssel is tartanak fenn, önkéntesek, kutya "nevelőszülők" segítik munkájukat. S a mérhetetlen szeretetet, aggódást gondozottaik iránt. Harcaikat egy-egy beteg, sérült állat megmentésért, meggyógyításáért.

Az első áhított kutyus nem szerette a macskát, amúgy mozgékony volt, szóval nem idősnek való. A másodikat elvitték előlem, ő egy törpe fajta szépség lett volna. A harmadiknak idős is voltam, miért nem keresek 4-5 évest, majd hamar ajánlottak egy szintén két évest egy  gyepiről(gyepmesteri telep). Pedig ezt a nehéz sorsú kiskutyát nagyon megkedveltem, így virtuálisan. (Nyugdíjasnak nem adnak mindenhol kutyát, mert öreg, beteg lehet, otthonba kerül, meghal s mi lesz a kutyával? ...) 

No és  a macska! Itt van Kutyafülű Aladár, végre beköltözött, s otthonra lelt az ölemben. Hogy tehetem meg, hogy kiűzöm onnan? Ez is szempont volt. (Éppen január elsején egy idetévedt fiatalkát szedett szét majd nem a szomszéd kutya a bokorban. A szerencsétlen macska sokkot kapott, csak állt, s nézett. Szörnyű jelenet volt. A kutya nagy szerelmem, vagy vagyunk egymásnak, amúgy.) Sok kutyát benti vagy kinti-benti tartással adnak örökbe.

Szóval, ismét érdeklődtem egy keverék 5-6 éves, kis termetű kutya iránt, akire sok pályázó akadt. Értitek: sokan kidobják, s sokan keresnek kutyát. Érdekes a világ. Emiatt ajánlottak egy idősebb kutyát. Elmentünk megnézni, csak úgy, idősnek találtam. Viszont a fotója,  a sorsa fogta az embert. Kedves volt, láncon volt, ette az ételt, nem tápot. Még kutyaólja sem volt. Kint aludt, a fal mellett, vagy behúzódva tető alá, valami színféle volt ott. Falun... Eredeti gazdája évekkel ezelőtt külföldre ment dolgozni, nagymamához került a kutya, ő meghalt. Az ősszel. Az egészet nem is értettem. Árulták a házat, a szomszéd etette, vitték volna menhelyre. Elmentünk, majd visszajövünk.

Aztán beszélgettünk róla,s visszamentünk. Kértem pórázt, volt neki (kutyahordozója, mindene, még régről), s elvittem sétálni. Szépen jött velem. Gyönyörű pofija van, amúgy keverék. S kedves, nagyon kedves. A séta eldöntötte a sorsát, elhoztuk magunkkal. Nem tudtam otthagyni, ebek harmincadjára. Így lett Meggink. Szokjuk, tanuljuk most egymást. Nevet keresek neki, még nem találtam, igazit. Fotót majd mutatok, ha tudok készíteni, mert mozgásban van az alany, kezemben póráz. Nem egyszerű. Szóval, így lett kutyánk. Minden ésszerűség ellenében....

Ajánlom

 

A medve

 Hét dalt ismer, s mind a mézről szól.Elif Safak idézi könyvében 

Az ember életében akkor jelennek meg a hidak, amikor kész átkelni rajtuk.

 

BÚÉK

 Minden blogolvasónak boldog, sikeres, egészséges újévet kívánok!

Nézőpontok

Felfelé Zuhanás - 27. Rotschild Klára titkos élete.. 

 forrás

Járok a kertben,

 fel-le, fel.le. Ahogy évek óta csinálom fájdalmamban, örömömben, bezártságban, fáradtan, vagy mert muszáj. A beteg állatodat mozgatni kell, hátha jön veled, mozdul ő is. Aztán ahogy ereje csökken, hagyja el a köröket, a kinti kertet, a benti kertet, az életet.

Az ünnepet is járkálással töltöttük a környéken. Ahova előszörre utaztunk volna a családon belül kérték, s indokolták, hogy miért ne menjünk. Tiszteletben tartottam  a kérésüket, nem ólálkodtam oda  kertek alatt sem. A lényeg: a tisztelet, elfogadni a másik ember kérését, s csakazértis nem keresztül verni a saját akaratunkat.

Így az út közbeni utak is elmaradtak, mert egyetlen ebéd miatt 25 ezer forintos benzinköltséget kifizetni luxus. Luxus önmagában, luxus mikor nagyon beszorult anyagi helyzetben vagytok, s luxus mert túlköltekeztetek, mert az élet elétek rajta a kényszer szülte helyzetet.

Fenyőnk sem lett volna, ahogy szaloncukor sem volt nálunk, de az utolsó pillanatban valaki, egy jótündér adott nekünk, egy számára régi, kidobásra szánt műfenyőt. Ez számunkra a boldogságot jelentette,mert az ünnep fenyő nélkül nem az igazi. S számunkra maga a csoda volt. Nálunk nincs ajándékozás, az eltelt években a benzinköltség vitte el az ajándékok árát. Két nap alatt végigjárni fél országot nem olcsó mulatság, valahol a nadrágszíjat meg kellett húznunk. Ez most nem panaszkodás, inkább tények, s leginkább kiszakadt belőlem. 

Viszont volt az ünnepnek egy nagy ajándéka, egy korábbi rendelés megérkezett:

@csutkailda készítette, s tudtuk, hogy ő lesz a közös karácsonyi minden számunkra. Hogy fa is lett hozzá, végtelen volt az örömünk. Számomra ajándék volt a 3 napi pihenés, hogy nem kellet főznöm, hogy olvashattam, a séták tó mellett s a közeli erdőben. Ahol, s mindenhol az őrült fakivágásokkal szembesül az ember.

 

 

 

 

S séta a tó körül, vagy inkább annak egy része mellett, ahol már jártunk, legfeljebb más oldalát megismerve. S sokan gondolkodtak hozzánk hasonlóan.

S útközben a gyerekemnek is készítettem "karácsonyfát", mire hazaér várja egy icipici ünnepi hangulat.

Összeségében ez egy szép ünnep volt, békés, nyugodt. Még sok ilyenünk legyen! S ahogy az lenni szokott tegnap délután találtam néhány karácsonyi filmet, mert amik elém kerültem percek után felejthetők voltak. Egyszerűen elkeseredtem ilyen az ünnepi filmek felhozatala? Az igazi nagyokat, már fejből tudom idézni, újakra vágytam.