A Murához

is ellátogattunk, ha már a közelben voltunk. Muraszemenyén jártunk. Számomra a sok örvény nagy élmény volt. Amúgy engem vízzel a világból kiüldöznek, de nézni szívesen nézem. Néztem.

 és a kikötő, a nagy csónakos  találkozók színhelye

Van egy videóm, nem tudom feltölteni. Az örvényekről. Sajnálom.

Ha Á-t mondtam, most B-t mondok

Borus az idő... csak éppen eső nem esik. Ez van. Most a fehérek törnek elő és fel: gyöngyvessző, íriszek, hólyagvessző, tűztövis,stb.

 

Az ember megtáltosodott, okát nem tudom. Mindenki örül neki, én is, a kert is. Íme az eredmény: 

 

Ezek kicsi bokrok, a jó félméteres fű jól betakarta őket.

 

A málnás egy része is fellélegezhet, kemény munka volt.

 

Itt még a gaz az úr, a tarackbúza, s minden. Köztük lassan érni fog majd az eper is.

 

Fűszerkerti fuldokló. A hátsó oldalán a rozmaringot, ami szinte cserjés lett megfaragtam kicsit, elengedte magát, így is szép méretes. Így szerencsétlen menták fényhez juthatnak, már csak locsolni kellene őket.

 Itt pedig az új virágzók: a díszhagymák, sorra

A hólyagvessző

 

A cserszömörce, ennyi virágkezdemény még sosem volt rajta

 

S a tavaly jól visszavágott rózsakapu is

kezdi a virágzást.

 

Ma délelőtt azt mondtam,

 hogy nem vagyok normális. Végül a nap engem igazolt, az összes ki- és elfáradás ellenére. Néha merni, kockáztatni kell. Elmentünk a közeli, kb. 35 km-re ide, Budafa pusztára, az arborétumba.Mellette szólt a közelség, a szépsége és a rododendronok, s bíztam benne, hogy  itt nem lesz tömeg, mint a Jeli arborétumban feltételezhető. Így volt. Nézzétek, s Mancókára nagyon sokat gondoltam az ő kedvence. Itt kb. 7 fajtát számoltam ma meg, lehet, hogy tévedtem. A látványuk mégis örömmel töltött el.

 

Ritkán írok,

 mert amit "agyvérzést kapva" ideírtam volna megtartottam magamnak. Bár néha olyan jó lenne kiírni, kipakolni, megkönnyebülne tőle az ember.

Egyre jobban vagyok, bár néha fajdogál, érzékeny, s a hidegfrontot nem viseli el sebem. Több műtétem volt már, nagyok, ilyent még nem tapasztaltam. Viszont a kertészkedés álom, egyenlőre. Befogtam az embert gazolni, füvet nyírni. Voltak bokrot, amelyeket elborított minden. Szó szerint, itt sajnos segítenie kellett. Amikor a kerti téglaút, a lépcsők úsztak a  benőv ésektől, nos akkor már kitettem magamért, amúgy verbálisan. Az agyam elborult. Gyönyörűen negoldotta, de miért kellett kivárni, hogy kivetközzék magamból? 

Néha úgy elmennék, elutaznék, ki a világból, el messzire. Annyira jó lenne. Változatosság a több éves bezártság, a tavalyi évet végig kísérő betegségek után.olyan jó lenne, el messzire, messzire, messzire...

Látjátok?

 A sok aķácot? S ez a látványak csak egy része a kertjeink alól. Fantasztikus illatok úsznak be esténként, ha kiállok az ajtó elé. Tavasz végén akácillat, ősszel szarvasbőgés, s csak az ajtóba kell kiállni értük. Nem csodás?