Börzöncei szőlőhegy, boronaházak(?). A lentebbi fotók már szétdőlt háza(ka)t mutatják. Kár érte, értük.
Ez a hangulat fogad a hegyre felautózva. Nem tudom miért,de az én szívemnek, lelkemnek ez olyan kedves.
Szent Lőrinc-kápolna. Körülötte a tavasz virágai bemutatót tartanak, mind. S vaddisznó túrások, hiszen szőlőhegyen vagyunk , a természet közepén.
Hófény, egy vegyes hagymás csomag része volt. Kedves virág.
A jácintok is egyre bontakoznak:
Ők kakukktojások, de szeretem őket.
S írnék is, ha valaki idáig eljut. A beidegződésekről. Rozika néni férje beteg, rákos, a mentő hozta-vitte, Alkalmi műtét, estére már itthon volt, hogy másnap a rosszulléte miatt visszavigye ismét a kórházba a mentő. Az ő nyugdíja elmondása szerint nyolcvan ezer forint. Ebből az első alkalom huszonnégyezerbe volt neki. Jajgat, hogy milyen szegény, de adta, küldte a pénzt a jobb ellátás reményében. Mondom neki, hogy új rendszer van. Integet, nem úgy működik az! S a mentő elvitte a férjét harmadszor is. Már kérdezni sem mertem.
Oltásadó hely, szervezett, három állomás, háromszor ellenőrzik te vagy-e aki, s ki küldött. Bent is szervezett minden, jelölve van, hova is állj az előtted álló mögé. Majd amikor mindent elvégeztél, leültök pihenni, mint a heringek. Később lazultak a helyek, de eleinte bizony sűrűn voltunk. Ez volt.
Hogy jót is lássak, megkaptam azt amit előírtak a betegségem miatt. A karom némileg fáj, eddig ennyi. Remélem ebben is maradunk. S holnap már tevékenykedhetek is a kertben, ebben a csodálatos időben. Az eső nagyon, de nagyon hiányzik. Öntözünk, szinte látni ahogy 1-1 vízhez jutás után felállnak a növények.
