Oldalak

2020. július 13., hétfő

A felhők mögül kisüt a nap

 Kommentekre válaszolás helyett: köszönöm mindenkinek az aggódást, a biztató szavakat. Íme hoztam a letöltött, s elmaradt fotókat. Majd lesznek még.

 

 
 Cserszömörcéék. Egy kertlátogatáson valaki mondta, hogy vágjam vissza tövig. Nem mertem megtenni, pedig e visszametszéssel is szép lett, dús és a levelek színe is biztató.

 
   Szegény iringók kevés csapadékot, vizet kaptak. Pedig ígéretesek voltak. Így is öröm a jelenlétük.




 Kokárdák a kerítés előtt

 
 
A kert sarkában e csodaszép dupla virágú mályva

  Pókliliom

 
 
   Petra írta metsszük meg alaposan. Nem mertem, Fele kurta lett, fele hosszabb. A kurta nőtt erősebbre, szóval a tanulság: nem szabad sajnálni. Ezek a fejek hatalmasak. Az eső jól ledöntögette, megtépázta szegényt.


--- és a ház előtt

Majd jövök, kezd kisütni a nap. Ölelés mindenkinek. nagy, nagy ölelés.

2020. július 7., kedd

Régebben ezret fotóztam,

most a gépen van ezer fotó. Letöltetlen. Nálam ez már a vég kezdete. A mai nap is megtette a magáét. Már sírni sem tudtam.

Legalább a nap süt...

...és a múltkor

megszárítottam a hajam. Nem BE hanem meg, csak száraz legyen. Ne fusson. Gyűlölök hajat szárítani. Mobilról írni nem szeretek...

S mindez úgy sikerült, hogy az eredmèny egész jól sikerült. Két napig míg újabb izzadás be nem dauerolta, s lobáncás nem lett ismét. S ez miért szenzáció? Mert nőnek érezhettem magam ismét. Nem betegnek, annak gondjaival, nem a problémákkal sújtott embernek . Nőnek.

2020. július 4., szombat

Most látom a bejegyzést

elfeledtem közreadni. Nehéz napok vannak mögöttünk. Gyerekem külföldre akar menni dolgozni. Jajgatok , ne! Aztán eszembe jutott mi is összejárunk erdőt, vaddisznók járta helyeket, tehéncsorda
dagasztotta àtjàrókat, tavakat. Soha semmi nem ért. Hol csípett meg bitangul egy bogár  kertben, a bentiben.

Ennyit az ember félelmeiről. Mindig apám mondása van előttem. Évtizedek tapasztalatával a hàta mögött: ami az embernek meg van írva az történ ik. Ő így látta, élte meg 92 évig.








Adtak egy antibiotikumot, lórugás. Kikészít. Harmatgyenge vagyok amúgy is. Nyár van.

2020. június 29., hétfő

Akkor lássuk mi is van a lábammal?

Megjártam az bőrgyógyászt, a diagnózis bőrvörösség, csak így egyszerűen. Azt mondta, 6 hét múlva csináltassak vérképet, mert ha Lyme kóros lennék, akkorra jön ki. Megerősített, hogy nem csak a kullancsok fertőznek, tehát okozhatta a kis fekete bogár is. Sajnos... Lyme kórral sem. Adott Azocutan kenőcsöt, de mikor kiléptem a rendelőből leszakadt az ég. Itthon, a ház előtt az autóban vártuk, hogy kitudjunk szállni belőle úgy esett akkor éppen. Azt mondta a bőrpír miatt ne izguljak, még nőhet akár, akár a lábamon körbe is érhet, de ez nem jelent semmit, majd elmúlik. Azért akárhogy is megnyugtatott. S mondta, hogy ez lehet Lyme kór, de nem biztos hogy az lesz. Majd 6 hét múlva többet tudunk. Mindegy, azért megnyugodtam némileg. Én az orvosnőben nagyon bízom.

Happy and nincs? de van, most a csuklóm körül jönnek elő apró kiütések.  Csomóban. No comment...

2020. június 28., vasárnap

Magam alatt

vagyok, bocs, hogy nem írok. Lábam sem szép vagy javul, de holnap megyek orvoshoz. A meleg leszívja az erőm..

Ami a legjobban bánt arról nyilvánosan nem szeretnék írni. Majd jelentkezem. Túl leszek, szokásom, most ez van.


Azért van itt szépség is...