Kirándultunk,

azaz inkább egy vásárba mentünk el Szécsiszigetre.

 A kézműves és kistermelői vásár egy volt vízimalom, a Kerka Vízimalom udvarán várja látogatóit, vásárlóit

vendégváró, -fogadó hangulattal. Most az időkorlátok és a megjelenés (értsd maszk viselése) kissé rányomta a bélyegét. Mi ugyebár az első csoporttal néztük meg, s vásároltunk. S tudjuk, hogy visszatérünk.

A település nevezetessége a bivalyrezervátum is.

 Odafelé egy érdekes épület tűnt fel templomos szememnek, hazafelé felkerestük.

 

Rákerestem, hogy mit is láttunk?

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/akar-az-idokapu-templomok-emlekere-szuletett-a-petrocpusztai-alkotas-3287638/

Érdekes a mellette lévő épület is. Erről semmit nem találtam, talán ha elkészül. A részletek ígéretesek:

S ha már a vidéket jártuk bekanyarodtunk régi kedves helyemre Szentpéterföldére a vadászházhoz és környezetéhez.Közel két évtizede jártam itt utoljára. Megdöbbentett a változás, nem ismertem rá. Pedig többször voltam itt. A vadászház áll, felújítva, várja a vendégeket. A környezete volt a meglepő. Tóra emlékeztem, ami egy háromszögletű völgyben volt, jobbra fenyőerdő, körülötte erdők.

Tónak nyoma sem volt, a szárazság miatt? A régi szigetet sem találtuk meg, zavarba is jöttem, jó helyen járunk-e? A fenyőerdő látszott, a többit megritkították...Egyszóval az emlékeimben élő pazar látványnak nyoma nem volt. Viszont, találtunk egy hatalmas tavat, horgászni lehet benne, ez szép környezetben volt. A másik irányban. Mi ebből a tanulság? Régi, kedves helyekre nem érdemes visszamenni idő teltével, mert a változások nem biztos, hogy örömteliek.

"Bodzavirágból, bodzavirágból, hull a virágpor..."

Ilyen dús bodzavirágzás, mint idén van évek óta nem volt nálunk. Tekintve, hogy a kert közepén is van egy bokor, a kert alja pedig tele van velük.

 

  

  

 Belőlük gyűjtöttem szörphöz, ami évek óta nem sikerült nekem. Valószínűkevés és kicsi volt a virágzat. Idén Monika kapacitálására nekiduráltam magam, pihent is voltam hozzá, hogy karamellizáljam is a cukrot, stb. S sikerült. SIKERÜLT! Öröm és tényleg sikerélmény. 10 literszámra gyártom a menta- és citromfű szörpöket, nem értettem ez miért kudarc? Hogy a világ ne legyen túl kerek a mentáink idén elég nyavalyásak, alig nődögélnek.

 

Esőre várva

 Méhlegelő ligeti zsálya

 Lépcső oldalsó feljutáshoz, az uram műve. Köszönet érte. Végre elkészült, hála Juditu ötletének.

 A kedvencek: kék lenvirág most, a mályva még ígéret

 

 s eső után, ami ma reggelre tette tiszteletét nálunk

Szeretem ezt az üde, friss lakást

 

 

forrás: https://www.planete-deco.fr/2020/05/22/papier-peint-et-couleurs-pour-une-maison-renovee-a-madrid/

Onnan tudni,

hogy a szomszédban érik a cseresznye, hogy a mi diófánkról hullik. A rejtély oka? Idehordják a madarak megenni. Ősszel mogyoróval van tele a diófa alja. Ami amúgy évek ótanem terem, sajnos, s pusztul, szépen, lassan, finoman. Pedig nagyon szeretjük.

 A kiülő új szerepben, a borzaskatáknak, mint virágágyás funkcionál. Ők találták el magukat, természetesen.

 Az oly kedves lenvirág

 A rózsakapun elkezdődött a virágzás

Képkeret, avagy kilátás a tűztövis ágai közül

Kis lépések előre

Voltam mammográfián! Szerdán hívtak telefonon, ŐK, pénteken meg is volt a szűrés. A  rendelőintézetbe lépés előtt is szűrtek: adatlap, pontosabban kérdések az elmúlt hetek egészségügyi állapotáról, lázmérés, aztán továbbmehettem. Állítólag lassan más rendelések is indulnak.

A városban élénk élet folyt, jöttek-mentek az emberek, mondhatnám mint máskor. Ki maszkkal, főleg inkább anélkül. Hivatalos helyekre, kórház, fodrász szigorúan felvetetik, mondjuk én is feltettem, eleve, azért az emberben van némi félelem is.

Ma délután egyik kedvenc tavunkhoz mentünk ki. Tele volt népekkel, a hátsó részről nagy hangoskodás hallatszott. Fiatalok nagy csapata piknikezett és horgászott ott. Gondolom hetek után örültek, hogy kimozdulhattak, találkozhattak. No, itt elfeledtünk maszkot tenni, utólag jutott eszembe. Szabad téren voltunk...

 Sárga nőszirom a tó körül mindenütt

 Pihenő gulya

 

Egyetlen bokor volt vadrózsából!!!

Sok horgász is volt kint, (korábbról ismerős) kutyák is. Zsebi nem kutyabarát. Mindig megállapítjuk. Öregszik. Ez tény, azért jön velünk mindig örömmel. Az élete az autóval való kirándulás, a falujárás. Ezek az órák éltetik. Meg a kert kaparása...