Biztosan emlékeztek a mesére, amikor az okos leánynak kellett is vinnie valamit Mátyás királynak meg nem is. Nos, a mese tovább él, csak itt nem vittek, itt kaptak. Kertelek, szól a szomszéd asszonyom: Most nézd meg!- mondja majdnem sírva. Meghozták a tüzelőtámogatásra íratott/kapott fát. S íme ott volt egy pici kupac fa. Kb. egy talicskányi, ahogy a másik szomszéd felmérte. Kérdem tőle, ez mire elég? Talán másfél napra.
S elgondolkodik az ember: mire jó ez a szokásos dobszóval bonyolított akció? A talicskányi fa mire elég, miben segít? Aki annyira szegény egy napot melegszik vele? Ez megoldás lenne? Gondolom a kiszállítás, az adminisztráció elvitte az erre szánt összeg tetemes részét, ha már a rászorulóknak ennyi jutott. Akkor szomszédasszonyommal együtt kérdezem: sírjunk vagy nevessünk ezen?
Ezen a héten ránk járt a rúd.
Vittük javítani a laptopot, s mert a hiba szoftveres volt, nyolc ezer forintunkba került, ahogy ennyit kóstált a szélvihar által kicsapott ablak által levert gyertyatartó kára is, ami éppen az ablak alatt lévő mosdókagylót törte össze. (A városi utakat, az üzletek körbejárását nem számolom.) Mivel színes volt, régi dizájn, már nem kapható ebben a színben, tehát egy fehér színűt hoztunk. Ez van. Egy vadonatúj berendezés többe került volna, erre keretünk nincs. S közben az autó is leállt a városban, mondjuk abból "csak" az olaj fogyott ki.
Aztán meghoztuk a laptopot, feltettek rá valami vadonatúj verziót, ami nekem túl új, túl kínai. Ma egész nap agyvérzésem volt tőle, még fotókat feltölteni sem tudtam... Aztán kerteltem, ástam, ültettem, gyomláltam, míg bírtam, amikor már nem, bejöttem. Itt a vége, fuss el véle. Most megyek lekottázom az ültetéseket, csakhogy tudjam. Az uram közben fürdőszobát szerelt, meleg vizünk még nem folyik, majd holnap!
A jelenleg látványos rész, s a cseppet sem az.
A következő fotók a kert aljából készültek:
Ez pedig az árnyéki rész:
Íme kint a lóca (s micsoda pórias fotó, sehol párnák, takarók, stb,):
S búcsú a kerttől, már a ház elől fotózva.
