jártunk ma. Olyan vagyok, mint a kutya, hiába kertes a ház, nekem mennem kell. Pölöskei horgásztavak volt a kiválasztott helyszín, nagy örömünkre. Csend, nyugalom, napsütés, tele madárral, horgásszal, s a lényeg a zöld megújuló ezer árnyalatával.Az első tavat még nem kerültük meg, eddig.
Én annyira szeretem a természetet, engem feltölt, megtisztít, megújít, boldoggá tesz. Nem győztem az uramnak köszönni, hogy elvitt minket. Zsebi is boldog volt. Noná! Csak éppen eldobott halakat nem talált, pedig nagyon kereste őket, tudta hol jár.
A szarvasagancs fa.
S íme a félelmetes hattyú. Nem értettem mire szolgál ez a nagy szárnyemelgetés, kiterjeszkedés. Mesélték, minket próbál meg- és elijeszteni.
Ő egy másik tó, másik hattyúja, valószínű a másik párja.
S a kedvenc fotóm:
