Okos Katica

Biztosan emlékeztek a mesére, amikor az okos leánynak kellett is vinnie valamit Mátyás királynak meg nem is. Nos, a mese tovább él, csak itt nem vittek, itt kaptak. Kertelek, szól a szomszéd asszonyom: Most nézd meg!- mondja majdnem sírva. Meghozták a tüzelőtámogatásra íratott/kapott fát. S íme ott volt egy pici kupac fa. Kb. egy  talicskányi, ahogy a másik szomszéd felmérte. Kérdem tőle, ez mire elég? Talán másfél napra.

S elgondolkodik az ember: mire jó ez a szokásos dobszóval bonyolított akció? A talicskányi fa mire elég, miben segít? Aki annyira szegény egy napot melegszik vele? Ez megoldás lenne? Gondolom a kiszállítás, az adminisztráció elvitte az erre szánt összeg tetemes részét, ha már a rászorulóknak ennyi jutott. Akkor szomszédasszonyommal együtt kérdezem: sírjunk vagy nevessünk ezen?

Ezen a héten ránk járt a rúd.

Vittük javítani a laptopot, s mert a hiba szoftveres volt, nyolc ezer forintunkba került, ahogy ennyit kóstált a szélvihar által kicsapott ablak által levert gyertyatartó kára is, ami éppen az ablak alatt lévő mosdókagylót törte össze. (A városi utakat, az üzletek körbejárását nem számolom.) Mivel színes volt, régi dizájn, már nem kapható ebben a színben, tehát egy fehér színűt hoztunk. Ez van. Egy vadonatúj berendezés többe került volna, erre keretünk nincs. S közben az autó is leállt a városban, mondjuk abból "csak" az olaj fogyott ki.

Aztán meghoztuk a laptopot, feltettek rá valami vadonatúj verziót, ami nekem túl új, túl kínai. Ma egész nap agyvérzésem volt tőle, még fotókat feltölteni sem tudtam... Aztán kerteltem, ástam, ültettem, gyomláltam, míg bírtam, amikor már nem, bejöttem. Itt a vége, fuss el véle. Most megyek lekottázom az ültetéseket, csakhogy tudjam. Az uram közben fürdőszobát szerelt, meleg vizünk még nem folyik, majd holnap!

 

A jelenleg látványos rész, s a cseppet sem az.

A következő fotók a kert aljából készültek:

 Ez pedig az árnyéki rész:

Íme kint a lóca (s micsoda pórias fotó, sehol párnák, takarók, stb,):

 S búcsú a kerttől, már a ház elől fotózva.

Konyhás

 A lócát kitettük a fal mellé. Most, hogy jó idő lett nekem nagyon hiányzott, ide ülök, ülünk le kávézni, cigizni, netán olvasgatni vagy kert után pihenni. Készítettem pár búcsú fotót, mert korábban az ablak alatt volt, idén tettük a tálas alá. Többnyire praktikus (pakolási) okból, de megtalálta a helyét. Fölötte Mamka-Monika mécsestartója, tálasa. Kedvenceim.

S ha már a konyhában vagyunk mellékelek egy receptet, évekkel ezelőtt töltöttem le valahonnan, aztán kipróbálás után évekig pihent is. Most valamiért elővettem, megsütöttem, s eszméletlen finom. Az a hölgy is ezt telefonálta nekem, akinek elküldtem a receptet kipróbálásra. Annyit hozzátennék, hogy én teljes kiőrlésű lisztet használtam, nem rontotta el. Nagyon finom. Azt még leírom, hogy rákaptunk a Grana Padano sajtra az Aldiból, én ezzel szórtam meg.

Csicsóka pogácsa

A tésztához

• 20 dkg csicsóka
• 1 dl tej
• 2 dkg élesztő
• 1 ek só (púpozott)
• 12 dkg vaj (vagy margarin)
• 1 db tojás
• 45 dkg finomliszt

A kenéshez és a tetejére

• 1 db tojássárgája
• 1 ek tej
• 5 dkg sajt (reszelt vagy tengeri só, pekándió)

elkészítés

1. A csicsókát meghámozzuk, apró kockákra vágjuk és puhára főzzük, majd villával összetörjük, s hagyjuk kihűlni.
2. A langyos tejben felfuttatjuk az élesztőt.
3. A csicsókapüréből, vajból, sóból, tojásból és lisztből, illetve a végül hozzáadott élesztős tejből tésztát gyúrunk.
4. Egy órán át letakarva pihentetjük.
5. Lisztezett deszkán háromszor kinyújtjuk és meghajtogatjuk a tésztát, majd negyedszerre is kinyújtjuk, 1 cm vastagra. Pogácsákat szaggatunk.
6. A tetejüket megkenjük kis tejes tojássárgájával, megszórjuk apróra vágott dióval és/vagy sajttal, sóval (bármivel vagy semmivel, ízlés lehetőség szerint :).
7. Előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. (Megkerestem a forrást, nehogy gond legyen.)

Ma medvehagymás pogácsa készült, tegnap szedtük az erdőn...

Hangol a kert:

Életkoros szerelmek

 Ha a nő idősebb:

Több mint egy éjszaka


Ha a férfi idősebb:

Bocsánat, hogy szeretlek

Kíváncsi voltam a megoldásokra, véletlenül jött pár napon belül így össze a két film. A Játszó nőt kerestem, nem találtam, ahol megvolt valaha, törölték. S sajnos vannak oldalak, ahol egyszerűen nem tudok megnézni filmet, kevés a tudásom hozzá, hogy megnyithassam elindíthassam, stb.

Megyek, olvasok:

 S egy vers tőle, mert annyira elém jött, s évekig éltem a helyzetet. Sokat járok le a kert aljára, hozzájuk: Macskaúrhoz és Mózsihoz.


Kiss Judit Ágnes: Macska télire

 Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe.
Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,
vagy egy tépázott fülű csatakandúr,
ki éppen hitvány zsákmányát eszi
egy belvárosi, sötét kapualjban,
vagy egy autó alól pislog ki rád,
vagy elnyúlik az őszi napsütésben –
csak az a fontos, hogy legyen cicád.
Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,
öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű.
Akár ajándékba is kérhetsz egyet,
macskához jutni roppant egyszerű.


Mert tél jön mindjárt, és hideg, és
mi lesz veled, ha nincs cicád?
Ki bújik be, hogy melengessen,
melléd a takaró alá?
Ki dorombol füledbe éjjel?
(mancsát arcodra fekteti)
Ki kelt hajnalban nyávogással,
hogy rögtön enni adj neki?
Ki kaparja a bezárt ajtót,
mikor hazaérsz, ki örül?
Kunkorodó farkkal ki rajzol
nyolcasokat bokád körül?


Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,
öledbe mászik, éles karmai
behúzva, puha tappancsokon sétál
az életedben. Alig hallani.
Bundájából kipattognak a szikrák,
ágyadra gömbölyödik és dagaszt.
Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,
ketten könnyebb kivárni a tavaszt.

forrás

Kert, március 23.

Felteszem a fotókat, mert a gép javításával ki tudja melyik fotó marad meg? Ez a hely biztonságos. S ez csak a kert egy része. Van, amihez még oda sem értem. Két óra a limitem, aztán kidőlök.

 

 Gólyaorrok, pázsitviolák. Mgegpróbálok ezekkel takarni. Erdmény, majd kiderül.

 Pázsitviolák, erikák, tűzesők

 Tűzesők, pfloxok

 A japánbirs mögött a csinoskák. Itt azért eleget ástam, tisztítottam.

 A tegnap délutáni áskálódás, pázsitviolűk kerülnek hátrébb. Az elején még kibújásokra várok.

Kokárdák, kányaharangvirágok, sásliliom .... ha majd kinőnek, tobzódnak. (No meg a segédkertészek mit tesznek vele. Elég neuralgikus hely Zsebinek, s annak,naki a föld alatt dolgozik...)

 Ez a szín valami elfajzott.

Nem csodaszép?

Fagyok és fagyok

Próbálok fotókat a laptopra áttölteni, négyszer fagyasztotta le a gépet. Feladtam. Dühös vagyok. Nagyon. S nem értem. Nincs egy éves a gép, s egy ideje lefagy, sokat, filmet nézni alig tudok vele. Azt hiszem ennek szerviz lesz a vége, s akkor nem lesz gépem.

Ma megint a lovak közé csaptam a kertben.Néhányszor azt mondtam, kész, vége, aztán csak húztam. Nem, nem a tatár hajt. A föld puha, s ásom fel, azaz ások fel, török fel egyes részeket. Itt négykézláb térdelve nyírom a füvet, ez nem jövő. Próbálom összeásni, letalajtakarózni. Ami jó: a puha föld. Ami rossz a sok föld alatti ez és az, s kirázni a földet. Senkinek sem kívánom. Így jár az, aki füves kertet trö fel, s ott próbál kertet kialakítani.

 Azt hittem vége a fagyoknak, hát nem.  Tudom, tudom, még ideje van. Viszont, az hogy éjjel fagy, délután pedig egy szál pólóban kertelsz azért nagyon durva.

 A szomszéd kertben. 

 

Az annyira várt

forrás

megoldás. Nem volt pipire polcunk, - szekrényünk. A napi használatú fogrém, pohár, stb. szanaszét mosógépen, ablakban, ahol értük oda tettük. Elegem volt, de akármit nem akartam. Így mentek az évek. Kerestem, persze, de nem jött elém az amit elfogadtunk volna. S akkor, íme a fenti polc. Egy végtelenül kedves és korrekt eladóval. A forrásnál jelöltem. Nem csak szép, de melegséget, hangulatot is hozott a fürdőbe.

A másik amit ajánlanék "látott", de megakadt a szemem rajta. Ki tudja, hátha valaki éppen ilyent keres.

A készítője Gróh Merci ( a Facebookon) vagy Mercékszer & Dekor. Káptalantótin, a piacon fotóztam.

S íme egy nosztalgia étkészlet, nekünk is volt anno, több évtizede, Centrum termék volt, üzletpolitika: mindig pótolható, mindig kiegészíthető.

Amúgy fél tizenegyre értünk oda, nem késtünk el. Rengeteg ember volt. Rengeteg. Sokféle áru, kistermelők, kézművesek, stb. Régiségek, növények. Mondjam még? S jöjjön egy picike piaci hangulat, tényleg csak pár fotóval:

s búcsúzóul:

Szeretem

az erdőket

a hegyeket

a hegytetőkön, dombtetőkön található várakat, kolostorokat, templomokat, kálváriákat


a tavaszi napsütést

s ha mindez együtt van, az maga boldogság. Öröm, lelkem felszabadulása, s valami misztikus érzés, ami nem tudom honnan jön. Vértesszentkereszt volt eddig a csúcshely ilyen szempontból, bár oda sokszor télen, hóban jutottam ki. Viszont az érzés, amit ott tapasztaltam örök, mindig velem volt.

Tegnap Salföldön jártunk, a Pálos kolostor romjait néztük meg.

 

 
Végre, mondhatnám, mert a faluban jártunk, ide valahogy nem értünk ki. Meg is gyalogoltunk érte, mert az autót az erdő alatt hagytuk. Viszont nem volt fárasztó, élmény volt gyalogolni, élvezni a hirtelen jött meleget, a tavaszt, ha kicsit hiányos is volt, mert ibolyán kívül mást nem láttunk. (Nem úgy mint Keszthely, Gyenesdiás, Vonyarcvashegy útvonalon, no az aztán tele volt virágzó gyümölcsfákkal. Nagyon jó klíma lehet itt.)

S rengeteg volt a kiránduló, ami meg is lepett, gondolom a jó idő kicsalt másokat is. S a kolostor környéke szépen kiépített, lehet üldögélni, nézelődni, pihenni is a látvány mellett.

 

 

 

Visszafelé még fotóztam a temetőben, a falun csak áthajtottunk. Érdemes kirándulni a romokhoz is a falu megtekintése mellett, akár gyalogosan, autóval és lovaskocsival is kijuthatunk.