Eltűntem, valakinek azért hiányoztam, jelezte is. Előtte napoki minden nap a városban jártunk ügyintézni, du. sütöttem, még írni sem maradt időm. Így csak eltűntem. Kecskeméten pásztoroltunk, értsd: "őriztük a nyájat", néhány napig, azaz a leánykákat.
Odafelé ekkora volt a köd, Érd felé kezdett a nap kisütni.
Az MO-áson félelmetesen beszorítva a kamionok közé. Bevallom: féltem.
Hazafelé: Tihany, Belső tó, s a háttérben a Badacsony. Nagyon szeles, hideg volt ott ma délután.
Ez a kert alján a látvány, hajnalban eshetett errefelé a hó. Ennyi, de esett.
S akik fogadtak minket:
Téltemető Mancokától, egy van, legalábbis eddig, de egy legalább van. Köszönet érte!
A kibújóban lévő hóvirágok egy része.
Hunyorék. Tavaly egy bokor egész télen ontotta a virágait, idén nem. Pedig a nyáron ismét komposztos trágyáztam őket, s decemberben fagy előtt is. Ki érti ezt,
Kankalinok ismét hó alól nézegetnek kifelé.