Oldalak

2018. december 17., hétfő

Nyugalomba érkeztünk (remélem)

Pénteken éppen az orvoshoz, -értsd körzeti- mentünk vissza összes vérképpel, leletekkel, stb. , amikor fenyőárusokba akadtunk. Így lett fenyőfánk, s mivel nálunk az ünnep a vándorlásról szól, sosem tudtam, évek óta a fenyő gyönyörűségét kiélvezni, ma nekiálltunk, s feldíszítettük. Legalább látványunk legyen, mi nem ajándékozunk (egymást), s most még szaloncukrunk sincs, de anélkül is lehet díszíteni, s úgy is, ha nem követünk trendet, viszont szívbéli lesz, s számunkra ez a lényeg.

Ma összeeszkábáltam egy adventi koszurút is, nos későn, de nem is ez a lényeg. A díszekkel előkerültek koszorúk is. S a házat is telepakoltam angyalokkal, akkor már. Szóval némileg elkésve mégis lett ünnepi készülődés, mire lenyugodtunk, remélem a városba ügyintézendő, javításokat felügyelő ki-bevonulás is véget ért. Lehet tornázni reggelente, de ahhoz kell a rendszeresség, a körülmények megléte is. Ez is jól elmaradt.

Egy karácsonyi, régebbi film. Legalább már tudok filmeket is nézni, lassan megnyugszom én is.

2018. december 14., péntek

Szeretet, szerelem, szép zenék


Napok óta nem volt türelmem filmhez. Karácsonyi filmre kerestem, köztük volt. Talán a téma miatt? Minden esetre néhány túlcsorduló filmnél többet ért.

2018. december 11., kedd

Szösszenetek

Egy szép nap volt a tegnapi, mondtam este, pedig Murphy úr ugyancsak megtréfált minket. A kazán javítása miatt vártuk a szerelőt a lakásba, dugulásra érkeztünk, s amilyen szerencsénk volt, hipp-hopp jött a szippantó autó, kimosta az ominózus dugaszoló" csomagot", vagy minek is kell nevezni? Jól megúsztuk, gyorsan, hát nem szép volt az a nap? Utólag gondoltam bele, milyen rosszul is végződhetett volna?

A zsibavirág és vagy hat bokor társa ilyen szép tavaszt hozott az erkélyünk alá! Amúgy kankalin a neve, tudom, de felénk így (is) nevezik. S amúgy december is van, csak ő máshogy érzi.

Radír, Masni és Barack. Macska - és kutyanevek, mostanában találkoztam velük. A nagy kedvenc Barack, a maga 20-25 centiméterével, icike-picike, s máris ölbe kapatott kis dakszli vagy tacskó. Hát nem jobbak ezek az ízes, szép magyar állatnevek?

Ma reggel, korán vérvételre mentem. Az éjszakai dér elkapta a járdára hullott faleveleket:


 S akkor jött egy autó, s bevilágította őket. Szerintem gyönyörűek!


S jön a karácsony, közeleg, de nálunk valahogy nem jutottunk el felé. Az adventi gyertyák is becsomagolva vannak, vasárnap elindultam, hogy meggyújtom, azzal együtt el is felejtődött. Nekem, bevallom nincs sok karácsonyt váró hangulatom. Lehet, hogy sok minden összejött, mindent nem is írtam ide, meg aztán az én karácsonyaim régen mások voltak, mint amik mostanában vannak. Azt hiszem, magukkal vitték az ünnepvárásomat, az új rendszer még nem került a helyére.

2018. december 8., szombat

Pihentetőül


ajánlom a könyvet, bár nem az a nagy könnyű olvasmány. Sem súlyában, ha egy macska fölött kell tartanod aki az öledben alszik. Sem tartalmában, viszont a stílusa, tartalma kárpótol az időnkénti nehézségeken, -mondhatnék inkább szörnyűségeket- a könyvben. Ugyanakkor a szerető, egymást támogató családtagok is ott vannak, hogy időnként némi napsugarat hozzanak a főszereplő életébe. No, meg az elmaradhatatlan  misztika is fel-felbukkan a könyv lapjain, a főhősnő képessége révén. Még a felénél tartok, de letehetetlen- Ebben a nyálkás, de még "meleg" időben van okom elfeküdni, macskákat altatni, s olvasni is mellesleg. Délután Zsebit tettük végtelen boldoggá, amikor kedvenc erdejében/erdőnkben nyargalhatott kedvére. (S más kutyások is hasonlóan gondolkodtak...) Szóval mindenkinek kijutott a jóból.

 S itt van még egy korábbi könyve, amit szintén kedveltem: