Pihentetőül

ajánlom a könyvet, bár nem az a nagy könnyű olvasmány. Sem súlyában, ha egy macska fölött kell tartanod aki az öledben alszik. Sem tartalmában, viszont a stílusa, tartalma kárpótol az időnkénti nehézségeken, -mondhatnék inkább szörnyűségeket- a könyvben. Ugyanakkor a szerető, egymást támogató családtagok is ott vannak, hogy időnként némi napsugarat hozzanak a főszereplő életébe. No, meg az elmaradhatatlan  misztika is fel-felbukkan a könyv lapjain, a főhősnő képessége révén. Még a felénél tartok, de letehetetlen- Ebben a nyálkás, de még "meleg" időben van okom elfeküdni, macskákat altatni, s olvasni is mellesleg. Délután Zsebit tettük végtelen boldoggá, amikor kedvenc erdejében/erdőnkben nyargalhatott kedvére. (S más kutyások is hasonlóan gondolkodtak...) Szóval mindenkinek kijutott a jóból.

 S itt van még egy korábbi könyve, amit szintén kedveltem:

Kertek, filmecskéken

Napok óta élesítetlen a bejegyzés, akkor most közzé teszem, s a JouTube-on hasonlók is találhatók, ha valaki bele akar  kertek világába merülni.

A szeretet furcsa útjai. (Györgyinek)

Tűsarok

 vagy

Tűsarok

Variációk télre

Mert nem tudok aludni, pontosítok visszaaludni, ideültem a gép elé. A reggel ismét rohanással telik majd, gyors kelés, indulás vizsgálatokra. Így élünk mi 2018. decemberében. Viszont: én közben ráérek, vehettem adventi gyertyákat, füstölőket, körülnéztem a meglehetősen gyengécske adventi vásáron. S ennyiben is maradtam. Hol vannak itt pl. Orsi által mutatott lehetőségek? 

Viszont a vasárnap délután,  a természet, mint mindig tartogatott csodákat.

Ajánlom

A Mikecs Anna Altatójával "bekerültem" egy művészcsaládba, aztán szép lassan , ahogy olvasom a könyveiket elém jönnek újabb olvasmányok,  riportok velük, s családtagjaikkal. Ime egy riport, s egy könyv. S hogy Sanghajba költöznek? A múltkori kötetet olvasva egy cseppet sem csodálkozom.

Róka koma a városba ment

Tovább mennék, róka koma a városba jár. Gondolom nem először, mert igencsak otthonosan mozgott. Megállt az út szélén, körülnézett, aztán befelé indult. Mi a kórházból igyekeztünk haza este tíz óra magasságában, fotóztam, látta, hogy nézzük, elindult felénk. Etethetik valahol? Emberhez szokott? Aztán az egyik kertben tutulni kezdett egy kutya, gondolom szagot kaphatott. Mi elköszöntünk róka komától, hagytuk, menjen csak tovább. Megjegyzem, igencsak a város központjában voltunk, mert történeteket a bejáró rókákról még a lakótelepen hallottam, de itt is?

 

 Ők pedig az ablakokban  nyílnak dúsan, szépen, örömöt hozva e rideg napokba.

Hirtelen jött,

de annál durvábban támadt a fagy. Ahogy reggel végigmentem a kerten, láttam, hogy a magukat még tartó bangita, húsos som  leveleit elkapta a fagy, a nyári orgonáké is hullanak le. A még viruló nyári növények: mályva, borágó, éppen nyílásásban, hasonlóan a megkésetten virágzó sásliliom virágai, szárai megtörve adták meg magukat. Nem csak a hidegbe dermedt a kert, a halálba is, érezhetően. Inkább tetszhalál ez, szükség is van rá, mégis elszomorító volt látni. (Ezek a fotók pár naposak, a mai napon nem volt mit fotózzak. Még új ez a helyzet, szoknom kell, felfedezni a kopárságban, a halálban, tetszhalálban rejlő szépséget.)