Kertek, filmecskéken

Napok óta élesítetlen a bejegyzés, akkor most közzé teszem, s a JouTube-on hasonlók is találhatók, ha valaki bele akar  kertek világába merülni.

A szeretet furcsa útjai. (Györgyinek)

Tűsarok

 vagy

Tűsarok

Variációk télre

Mert nem tudok aludni, pontosítok visszaaludni, ideültem a gép elé. A reggel ismét rohanással telik majd, gyors kelés, indulás vizsgálatokra. Így élünk mi 2018. decemberében. Viszont: én közben ráérek, vehettem adventi gyertyákat, füstölőket, körülnéztem a meglehetősen gyengécske adventi vásáron. S ennyiben is maradtam. Hol vannak itt pl. Orsi által mutatott lehetőségek? 

Viszont a vasárnap délután,  a természet, mint mindig tartogatott csodákat.

Ajánlom

A Mikecs Anna Altatójával "bekerültem" egy művészcsaládba, aztán szép lassan , ahogy olvasom a könyveiket elém jönnek újabb olvasmányok,  riportok velük, s családtagjaikkal. Ime egy riport, s egy könyv. S hogy Sanghajba költöznek? A múltkori kötetet olvasva egy cseppet sem csodálkozom.

Róka koma a városba ment

Tovább mennék, róka koma a városba jár. Gondolom nem először, mert igencsak otthonosan mozgott. Megállt az út szélén, körülnézett, aztán befelé indult. Mi a kórházból igyekeztünk haza este tíz óra magasságában, fotóztam, látta, hogy nézzük, elindult felénk. Etethetik valahol? Emberhez szokott? Aztán az egyik kertben tutulni kezdett egy kutya, gondolom szagot kaphatott. Mi elköszöntünk róka komától, hagytuk, menjen csak tovább. Megjegyzem, igencsak a város központjában voltunk, mert történeteket a bejáró rókákról még a lakótelepen hallottam, de itt is?

 

 Ők pedig az ablakokban  nyílnak dúsan, szépen, örömöt hozva e rideg napokba.

Hirtelen jött,

de annál durvábban támadt a fagy. Ahogy reggel végigmentem a kerten, láttam, hogy a magukat még tartó bangita, húsos som  leveleit elkapta a fagy, a nyári orgonáké is hullanak le. A még viruló nyári növények: mályva, borágó, éppen nyílásásban, hasonlóan a megkésetten virágzó sásliliom virágai, szárai megtörve adták meg magukat. Nem csak a hidegbe dermedt a kert, a halálba is, érezhetően. Inkább tetszhalál ez, szükség is van rá, mégis elszomorító volt látni. (Ezek a fotók pár naposak, a mai napon nem volt mit fotózzak. Még új ez a helyzet, szoknom kell, felfedezni a kopárságban, a halálban, tetszhalálban rejlő szépséget.)

Milyen

az az egyre jobban teljesítő ország, ahol félóránként ismételve verik, vagy próbálják az ember fejébe verni, hogy egyre jobban élnek.

Aztán beteg lesz az ember, s szembesül az egyre jobban teljesítés csodájával: hasi ultrahang féléves várakozási idő. Közben elpatkol a  beteg? Eggyel kevesebb a gond. Néha az ember azt érzi, erre megy ki a játék. Vagy: menjen a maszek rendelésre... vagy egy távolabbi kisvárosba emberléptékű várakozási idővel. Amúgy a rendelőintézetben beteget alig látni, s a kórház környékén a magánklinikák száma egyre nő. Amúgy.

Reggel, s amikor már kisütött a nap.

 

A mi ügyünk napja is kisütött, ha azt napsütésnek lehet nevezni, de legalább kitisztult. Úgy alakultak az események, hogy  az ember bekerült a sürgősségire, s a bent töltött 6 óra alatt (nem hittem el, mikor mondták, hogy ennyi lesz) kiderült a baj oka, elkészült az ultrahangos vizsgálat (is).  A megoldás majd egy újabb történet lesz. (S éjszaka, mert távol voltunk a 8 fok körüli fagy is tette a dolgát, de tegnap éppen erre nem volt előre gondolás.)

S ajánlanék egy könyvet, feltehetően évekkel ezelőtt már ajánlottam, de tegnap a kolléganőm a kezembe adta, s elhoztam, mert tudtam kertépítésről is szól. S még többről, másról. Egy szépen megírt könyv, szinte az első pillanatokban beszippantja az embert, s jöttek elő a képek: tényleg olvastam. S áll a tétel is, ha újra olvasunk egy könyvet az adott állapotunktól függően mindig más rétege fogja meg az embert. )S nekem segített a várakozás időszakán átlendülni.)

"A kertet védelmező magas falat moha lepte, és lecsorgott víz foltjai éktelenítették. Repedéseiből páfrányok dugták ki a fejüket. A falban kapu nyílt. Egyik félfájára fatáblát szögeztek két beleégetett japán írásjellel. Alattuk ott állt a kert neve angolul: Esti ködök. Úgy éreztem, olyan helyre készülök belépni, amely csak levegő és víz, fény és idő egymást átfedő rétegeiben létezik."
 
" Hallgattam a szél susogását, és elképzeltem, ahogy fáról fára, levélről levélre libben. Lelki szemeim előtt egy madár szárnyait láttam, amint felkavarják a levegőt. Figyeltem, ahogy egy falevél keringve aláhull a legmagasabb ágakról a mohos talajra. Beszívtam a kert illatait: egy frissiben kivirított liliomét, a harmattól nedves páfrányokét, a termeszek falánk rohamai alatt szétporladó fakéregét, amelyet a nyirkosság és rothadás halvány szaga hatott át. Az idő nem létezett; fogalmam sem volt, hány perc telhetett el. Ugyan mi egyéb az idő, mint soha el nem csituló szél?"

Ez egy nagyon szubjektív kiemelés, a könyv sokkal többről szól, ha valakit érdekelne érdemes ezekbe a hozzászólásokba

 https://moly.hu/konyvek/tan-twan-eng-az-esti-kodok-kertje

 beleolvasni vagy inkább csak leülni, s a könyvbe elvarázsolódni, néha kijózanodni, de mindenképpen az íróval tartani.

" Ez az a hely, ahol az első kavics megtöri a víz tükrét. Ha az első követ a megfelelő helyre teszi, a többi igazodni fog az első kívánságához, és a hatás az egész kerten végiggyűrűzik. A kövek boldogok lesznek, ha követi az óhajukat.
– Ez úgy hangzik, mintha a köveknek lelkük lenne.
–  Hát persze, hogy van lelkük – felelte Aritomo."

S  lépjünk túl a kerten:

" Az emlékezet olyan, mint borús völgyre eső napfényfolt, amely a felhők mozgásával változtatja helyét. Egyszer csak a fény egy bizonyos időpontra esik, s bevilágítja egy pillanatra, mielőtt a szél elzárja a rést, s a világ ismét árnyékba burkolózik." A MOLY ajánlott oldaláról hoztam az idézeteket