mert még sosem volt ilyen dús, ilyen gazdag a termése, a hátsó kertben, miközben a ház körül, mindent levert róluk (mert két bokor is van Zsebinél) a jég. Ennyit erről, de ez a bokor legalább sok örömet ad. Ezen a fotón ott van minden: a késői nyár, a meleg, napsütéses, vidám ősz, s a gazdag termés. Imádom.
Levele már szinte nincs is, de piroslik a sok bogyótól. Mennyit jártam apámnál a határt, s fájt a szívem érte, álmodoztam róla, most lettek bokrok, meg jégeső is, no meg voltak a madarak, akik idehordták ezeknek a magjait, ahonnan ezek a bokrok elindultak, életre keltek.
Őszül a kert, őszül.
MI pedig délután kaptuk magunkat, s körbejártuk a tavat is Soholláron, kicsit bebóklásztunk az erdőbe is. Én még ennyi autót ott sosem láttam, mezei napokon, tehát nem vadászünnepen. Vagy tíz volt a parkolóban, s kutyák is. Már ismerősök a családok, akik kijárnak velük.
S gyönyörű volt az erdő, aranyba öltözött, a bokrok leveli megosztva a sárgától a zöldig, egy-egy bokron aztán a két szín minden variációjával. Imádtam. Most ez volt ott az őszi csoda! Némi vértölgy beütéssel, de az már más történet Erre mellékelek egy fekete-fehér fotót, de hogy került ide? Ez már egy másik bejegyzés lehetne.
