Nő és férfi(agy)

Ezt most ki kell írni magamból. Már nem értettem sokszor, ha egy benzinkúthoz, bevásárlóközponthoz érünk miért nem nem az egyenes úton parkolunk le, mért kell az épületet körbekerülni a parkoláshoz?

Tegnap ment a Férfi lottót feladni, s mert mellette van egy bolt, s akciósak voltak dolgok, többet felírtam, s megkértem vegye meg. Volt amit meg is mutattam a  szórólapon.

Hazaér, s meséli mondták neki a lányok a boltban, miért nem tegnap vette meg a kávét, akkor olcsóbb volt? Most olcsóbb, mutatom a szóróanyagot. Kiderült, a másik, a távolabbi boltba ment vásárolni.

Tiramisuhoz készülődtem, a receptem szerint használok hozzá natur tömlős sajtot. Külön elmondom, natur sajt  süteményhez!!! Meghozta, meg sem néztem, hiszen külön elmondtam. Már levágom a végét, tenném a többi hozzávalóhoz, de miért piros a natur tömlős sajt? Mert magyaros!

Én tudok robbanni, nagyon tudok robbanni, akkor verbálisan jelzem. Hát most felrobbantam, hangos is voltam, állítólag az utca közepén is hallották. Ez már így kicsit sok volt. (Tudom, nézőpont kérdése, lehet hülyeségeken jókat kacagni. Nekem ez most (már) valahogy nem jött össze.

Nem csalás, nem ámítás,

virágzik a meggy. Aztán lassan szöveggel is jövök. Ma arra nem maradt energiám, hogy az epret hadrendbe vágjam. Fél hét óta voltunk úton, orvosnál, vásárolni, ügyintézni.
Fiam is elrepült, s remélem már odaért. Ill.most kell megérkeznie Bristolba, aztán megy tovább. Egészsége rendben, s a lényeg ez. Maradjon is így.

Akkor holnap!

Napkelte hajnali párával

 

 

 

 

Mászkálós napok vannak mögöttünk. Közben még  a kutya pótoltatása is elmaradt. Mivel két mobiltelefonom volt, s okafogyottá vált, az egyiket megszüntettük. Viszont a SIM kártyával elmentek a számok, egyes szolgáltatás arra volt telepítve, mint ma kiderült. Ez holnap újabb utánajárást jelent. Hócipő... S az elveszett számokat közben vadászom össze. (Ha az ember nem vezet írásos regisztert róluk.)

Tegnap egy régi ismerős parasztházát sikerült megnéznünk két hónap után. Vályog, szépen karbantartva,  főző- vagy sütőkályhával, s gyönyörű cserépgyűjteménnyel. S mint kiderült vályogház karbantartás ügyben is tanultunk. S a faluban régi kolléganő is lakik, akkor már oda is betértünk, vele szemben másik régi ismerős. Jó kis nap volt.

Kaptam egy okos telefont, amivel egy hívás egy tárcsázást jelent. A régi monitorát a hajam, ahogy tartottam telefonlás közben ki-kikapcsolta. Sokszor egy-egy beszélgetés közben háromszor is újra kellett hínom az illetőt. Viszont a telefon túl okos, nekem. Tanulnom kell. S kaptam egy gyönyörű naplót, ötéves, majd, ha időm engedi lefotózom. Így legalább öt év kertészeti munkálatai, változásai egy-egy oldalon lesznek áttekinthetőek.

Így telnek napjaink. Így teltek, mert a vénasszonyok nyara csodálatos, tevékenytető időjárást hozott. Eddig. mától melegszik, s már érzem, hogy nem lesz előnyömre.

Ha valaki még nem hallgatta volna!

Hát nem gyönyörű?

 Szeretem ezt a kutyafajtát, bár magyar változatai egy letűnt világot idéznek számomra. (Vagy évtizedekig háttérbe szorított kutyafajta volt?) Mostanában fel-feltűnnek mindenfelé.

Ő kedves volt, szerethető, simogatható, a nagysága ellenére.

Ez egy nagy találkozás volt velük:
 https://lmaim-hzunk.blogspot.com/2016/08/az-uram-lement-boltba-tejfolert-s.html

Olvasom, ajánlom

Kalandos az írónő élete: szülei a hetvenes évek elején kivándoroltak a csecsemőkorú gyermekükkel Svédországba, a  nagyszülők itt maradtak. Aztán egyszer csak kinyíltak a határok, már nem csak levelezni, magnókazettán keresztül lehetett kapcsolatot tartani. S teltek az évek. Mindezt hogy élte meg a külföldön felnőtt, regényét sem magyar nyelven megíró, de mégiscsak magyar gyökerekkel rendelkező írónő?  S az állandó helyszín: a lakás. Még  a közepén járok, de nem tudom letenni.

A könyvről: https://www.magyarkurir.hu/hirek/-sunt-lacrimae-rerum-nora-szentivanyi-lakas

Részlet: https://24.hu/kultura/2018/09/09/ez-az-oka-annak-hogy-az-ember-kenyszeresen-elzarja-a-csapot/

. "Úgy-e, kedveském, itt maradunk, e tájon, e zöldben, e fák közt

Dsida Jenő: Szökevény a fák közt

. Úgy-e, kedveském, itt maradunk, e tájon, e zöldben,
          e fák közt, lepkevirág közt, lombkoronák közt,
          itt érik lassudan őszre nyarunk.
Nem megyünk vissza.
Itt maradunk.
Itt maradunk és jók maradunk, remete férfi és
          remete nője, szentek, az egymás két szeretője.
Lengeteg édes hangulatokkal járjuk az ordas
          rengeteget, és csiklandó fura fordulatokkal
          fogok regélni rengeteget. Mialatt odafent
          sugaras pihenésbe borul össze az őslombok
          pihegése s arcodon árnyuk zöld szine reszket,
kéklő szemedet karikára mereszted.
Festeni is fogok. Csodaszép lesz!
Mindenegyes képem csodakép lesz. Ha lehullott
          lepled a part porában s cuppan alattad a kék
          aranyos tó, angyalt pingálok, mint a régi Giotto,
tested mását a lelkem sugarában.
Kampós bottal, egyszerű pásztor, mászom a csúcsot
          s napkihúnyáskor - távoli hívásodra feleletül -
          megnyúlt árnyam a völgybe vetül.
Gondtalan évek. Mintha hajamba tűznél valami
          súlyos fényszóró virágot, úgy érzem az égen a holdvilágot.
Pislogó piros rőzsetűznél, végtelen erdőn, halk
          dalok közt, lassan lépkedő angyalok közt
          simulok hozzád a lágy mohára... Zsongó gallyak közt, angyalok közt
készülünk a kedves halálra.