Nagyon, nagyon

   

 

 

forrás

Reggeltől estig, avagy az orvul támadó zivatar

 Reggel és délelőtt

 aztán egyszer csak(le)szakadt az eső, az uram beült az autóba, hogy az ablakot becsukja, nem tudott kijönni belőle (végülis jó helyen volt).

 

A kert alatt látszik nem akármilyen eső volt, bár ezek már utána készült fotók a kert alatt s az utcán.

 

  

 

Tegnap este gyűlekeztek a felhők, valamit esett az éjjel, nem sok. Ma pótolta.

Eső előtt alkonyatban, reggel a kertben, annyira szerettem

és

 

 Kb. ahogy elterveztem.

 A fehér nyári orgona is beindult, s sajnos körülötte a pillangókat el kellett távolítani, kicsit túllőtték magukat. Nem is értem, ahonnan a magokat kaptam alacsonyak voltak. Idén, nálunk égig érnek, ez már túlzás, nem győzöm őket (sajnálatomra, de) kivágni.

 Íme az évek óta várt, s végre Kecskeméten megtalált cserjés pimpó. Meg is eredt!

 

 

 S ezek már a ház és a faház közti rézsű, kerítés fotói. Az oly kedves mályvák és a trombitafolyondár.

 

Írtam már róla, hogy kiszórtam egy zacskó egyéves magot. Lassan jönnek elő a növények...

 

Az újravirágzó lonc,

 s a futórózsa, csak a levelei sárgulnak...

 

 Végre nyílik az encián is.

Szivárvány alatt

 

sétáltunk  a kertben, messze a Balaton felé komótosan dörgött az ég.Közben a kert alatt társaságunk is érkezett.

S akkor egyszer csak akkorát dörrent, hogy Zsebi hazafutott. A szivárvány már előtte fent volt az égen ezt is égzengés kísérte valahonnan messziről, de ez valahogy barátságos volt (még)..

 A nap nyugodni készült.

én pedig nekiálltam a levendulákat körbegyomlálni, ha már így magamra maradtam. No nem sokáig, mert némi eső is érkezett hozzánk. Portelverőnek mondják, az is volt, de már az összes dörgés, szivárvány kísérte időjárás elűzte a megelőző napok fülledt melegét.

S hogy e sok úton levés közben ránk is jusson figyelem az uram a kerti lépcső mellé építette ezt a tégla feljárót. Ágból-kavicsból készült hangulatos volt az elődje, csak éppen a lefolyó sok csapadék kimosta, elmosta. Reméljük ez már tartós marad, s maradt még tennivaló ezen a részen. Rend lesz itt valaha?

Mára

 

Berde Mária : Irgalom

Ki soká nem borul emberi vállra,
Ahhoz a fák egyszer közel hajolnak.
Ki soká nem figyel emberi szájra,
Ahhoz egyszer a falevelek szólnak.
Ki soká nem örvend az emberekkel,
Egyszer a kertben, harmatkora reggel
Megérti, mit csíznek a csíz üzenget,
S mit a szél ujja az ágon kipenget.

Ki soká nem olvas emberi könyvet,
Az megtanulja, mit a felhők írnak.
Ki soká nem lát egy emberi könnyet,
Azért az esők patakokat sírnak.
Ki földi csókot immár sose kóstol,
Arra az ég lehajlik csillagostól,
S megérzi egyszer, hogy az Isten szája
Csókol a napban le reája.

Minden reggel ezzel kelek fel, hogy olvasom a meditációs könyvemet. Van amikor sikerül, van amikor nem reggel, de sikerül belemerülni.  Innen a vers, tegnapi, de a lényegén nem változtat.