Szivárvány alatt

 

sétáltunk  a kertben, messze a Balaton felé komótosan dörgött az ég.Közben a kert alatt társaságunk is érkezett.

S akkor egyszer csak akkorát dörrent, hogy Zsebi hazafutott. A szivárvány már előtte fent volt az égen ezt is égzengés kísérte valahonnan messziről, de ez valahogy barátságos volt (még)..

 A nap nyugodni készült.

én pedig nekiálltam a levendulákat körbegyomlálni, ha már így magamra maradtam. No nem sokáig, mert némi eső is érkezett hozzánk. Portelverőnek mondják, az is volt, de már az összes dörgés, szivárvány kísérte időjárás elűzte a megelőző napok fülledt melegét.

S hogy e sok úton levés közben ránk is jusson figyelem az uram a kerti lépcső mellé építette ezt a tégla feljárót. Ágból-kavicsból készült hangulatos volt az elődje, csak éppen a lefolyó sok csapadék kimosta, elmosta. Reméljük ez már tartós marad, s maradt még tennivaló ezen a részen. Rend lesz itt valaha?