Oldalak

2018. március 22., csütörtök

"A világ, ez a megfáradt előadóművész,


egy újabb összecsapott évszakkal szúrja ki a szemünket."Jeffrey Eugenides




 









"Mostanában viszont egyre jobban csábítanak a falusi hajnalok,  a csendes naplementék, az a mély elégedettség, amely bizonyára eltölt mindenki, aki saját zöld királyságában él." Frances Mayes

2018. március 21., szerda

"Vajon

hány éves korunkban vesszük észre először a hideget és a sarat?" Katherine Webb

 


 Varázsmogyoró miközben újabb csatáját vívja.



... és a remény, hogy van, lesz túlélés. Igaz, két napja fotóztam, de remény nélkül mi ér az élet?



2018. március 20., kedd

Klikk-klakk

senki ne mozduljon,
Felfüggesztett pillanat.
Boldogság. Anna Gavalda.

Olyan sok ölelés volt benne, s olyan kevés ember, akit megölelhetett. Janos Patterson

A boldogság talán az ébredés pillanatában rejtőzik,amikor rányitjuk szemünket az életünkre, s csaknem meglepetten konstatáljuk benne önmagunkat. David Foenkinos

A boldogság abban áll, ha hagyod, hogy minden történés megtörténjen. Barry Stevens

Az ember szabadságvágya nem teljesíthető, de nélküle mégsem lehet élni.A boldogság pillanatai adják a szabadság érzetét és fordítva. Szakonyi Károly 

Akkor lassúztam egy lánnyal, s az volt életem legboldogabb perce. 

 Hogy nálad mindenki milyen boldog!

Élnek, lélegeznek, nem is tudják milyen  boldogok.
Párizs c. filmból


2018. március 18., vasárnap

... és mára

Mentem etetni, itatni a madarakat, Zsebit. A fa és etető környékét valakik már jól körbejárták, pedig korán keltem.

 
 










és a hó ismét hullni kezdett. Akkor más essen és takarjon a fagy előtt.

2018. március 16., péntek

Krókuszok

A fűz körül körben, sorban nyílnak ki. Mondjuk a fotó sokat nem mutat. Többfélék.







 Délelőtt és délután


A fehérek, nagy kedvenceim


 A varázsmogyoró alatt szintén nyílásban, nem is őket féltem,


 s a húsos som talpig virágban. Siratom, mi lesz vele?


Tavaszváró

címlapfotót tettem fel, csak azért is. Esik. Esik. Esik.  Tegnap már fájdalomcsillapítóval Béres Antifronttal próbáltam a napot túlélni. Nézegettem a tavalyi fotókat, mennyivel előbbre volt a természet, de a 2015-ösökön is.

Macskákat kitelepítettük, aztán vissza, mert teljesen megzavarodtak. Meg jön a fagy, ezek itt bent teleltek. Öregasszonynak almot kellett berakni(visszarakni), mert ide-odavizelt. Azóta rend van. Miért tette ezt? Tudtommal soha nem volt szobamacska, s csak a sérülése idejére akartuk ezt meglépni. Közben valamelyik délután a másik szomszédasszonyban ordított és zokogott valami alkohol, hogy a macskák a kertjébe piszkítanak. (Ami sajnos igaz is lehet, de ki tud egy macskának parancsolni, a szomszédba piszkítás ügyében?) Megcsináltuk a kért elszigetelést. Aztán a macskák, mint akik dolgukat jól végezték átmentek a kerítés alatt... Mindegy, a kérés teljesítve lett. Sajnálom szegényt, idősebb nálunk, a férje csak használja a termést (értsd bor), de tenni nem tesz érte, eladni nem engedi a hegyet. Az unokák nála lábadoznak, hegy, nagy kert, amit művel túllép rajta.




 A kertek alatt jártam.


2018. március 14., szerda

Fotóztam, ha jön a tél legyen mit nézegetnem


Már a hó és a fagy, amivel riogatnak minket. Beindultak a növények, feslenek ki rügyek, (újra)nyílik a régen nyílt.

 
Téli jázmin.

 Mi lesz velük?

 

(Ezek a fotók kivágással készültek, nincs velük mit dicsekedni...)


 Húsos som.


 A domboldalon... és a kertben


 Tele pici levéllel a japánbirs

 Érdekes a primulák most kezdenek feltámadni, kihajtani. Indultunk volna unokázni, csak közben a "halál verdeste a vállamat", s ha ez nem elég, lebetegedtek vírussal ketten. Így megoldódott az utazás kérdése. Öröm vagy üröm? Bár, ahogy az állapotaim figyeltem talán így a jobb, ha kicsit meg is haltam a nem utazás miatt.