Oldalak

2018. március 12., hétfő

Miért mindig a szeretett megy el?



Az Öregasszony idehozta a házunkhoz a famíliát: Okulát, a foltost, Kormost, a feketét, Bársonyt, a csodaszépet, de visszafogottat és Mózsit, aki már akkor külön utakon járt, s egyéniség volt. Amikor ketten maradtak Bársonnyal (mert befogni, s elvinni sehogy sem engedte magát), s anyjukkal - jött el főként az ő ideje.


 Ott volt mindenhol, ahol csak ott lehetett. Étkezéseknél a fő kolduló, olvasáskor ölbe macska, a billentyűzetek kiváló ismerője volt. Nem kerülhette el a kerítések használatát sem, életkorhoz és mérethez szabva.

Beköltözött a szobába, s hozta magával Cicót és Bársonyt, a kezdeményezés jogát viszont nem vehetjük el tőle. Aludt, (s veszekedett érte, ha kellett) a fotelben, a kanapén, a konyhai székeken, a macskahordozóban, s dobozokban.


Ha a kert bármely részén jártam árnyékom volt. Hogy vette észre, hogy arra járok? Nem tudom, de pillanatokon belül bárhonnan előkerült. S követett.


Ő volt Lájbi cukkolója, a  házba az első belépő, a macskaajtón keresztül. (Bal alsó sarok.) Semmi nem történhetett a felügyelete nélkül. Se kint, se bent.


S ő lett Cirnyó úrfi nagy barátja, tán tudta ő a második szívünknek kedves.


S a hely, ahol az autó elütötte. Mikor? Nem tudni. Ma reggel egyet gondolva nekiindultam az emelkedőnek, ki tudja? Hátha? (Csak azt nem értem, de ki érti a macskalelket, akkora kiterjedt terület van mögöttünk, házak is, macskák is, ahogy nagyanyám mondaná mi az anyám v....t keresett ott? Arra? Elnézést a vulgáris kifejezésért, nem jutott szebb eszembe.)

 

Érdeklődtem az arra lakóktól, akkor mondta valaki van ott egy vörös macska. Megnéztem. Ő volt. Kedves Mózsi, mindig sok szeretettel fogjuk emlegetni életrevaló, kedves egyéniségedet.


Márciusi kérdések erdőjárás közben








 Mit látunk: elfagyott rügyek vagy új hajtások? Évekkel ezelőtt Lengyelországba utaztunk Szlovákián keresztül áprilisban. Döbbenetes volt akkor a barna erdők látványa. Elfagytak. Ezért a kérdés bennem.


  
Vakondtúrás kompozíció.

 Szellem az erdőn.


 


Reméljük idén a hó utolsó rugása volt. Úgy szerettem ezt a részt, szép, de már benne az elmúlt évszak.


S íme már az új, a tavasz ígérete.


2018. március 11., vasárnap

Méretek,

avagy ami felül van, s ami lent...


Viszont ami lent van, a mini minik, abból több is akad. Akkor már!

Erdei virágvariációk márciusi délutánon

 




 Hóvirágok mindenütt. meglepetésre. Réten, fák közt, elszórva, csomóban, magányosan.


Krókuszék.
 
 Pettyegetett tüdőfű, sokfelé nyílt. Kerestem medvehagymát, még nem találtam.
 

Robbanás

 Felrobbant a természet, bomlanak a levélrügyek, nyílnak a krókuszok, hátul a kert sárgállik a martilaputól. A hunyor is megtalálta a helyét. Én meg fogtam magam, s csupaszra vágtam a felnyúlt levendulákat. Kíváncsian várom az eredményt. Azért a kert vizes, ami szárazon elérhető ott próbáltam metszeni.





 




Segítsetek, aki ért hozzá! Ha mikrózni próbálok a környezetet veszi, nem amit szeretnék. Mit rontok el vagy a gép hibája? Nem értem, régen nem volt ilyen. Köszönöm.


2018. március 9., péntek

... és a könyv folytatódik


mármint egy korábban ajánlott könyvé. (Nem tudom visszakeresni mikor ajánlottam.)

Imádom. A kort, a nők életét, ahogy a korábbi kötethez képest változtak, s változott a világ körülöttük. A mindennapi élet, a lakáskultúra, az étkezés, a női dolgok, a divat, stb. Mi, akiknek természetes, hogy kinyitjuk a hűtőt, felporszívózzuk a lakást el nem tudjuk képzelni ezeknek a megjelenése micsoda minőségi változást hozott az életükbe. S elgondolkodhatunk a családi munkabeosztáson, vagy inkább elosztáson,  néha még vannak családok akik vagy száz évvel ezelőtt tartanak... A lakások építése, nagysága, beosztása, viszonyításuk európai trendekhez, a berendezések. Stb., stb., stb. Akit érdekel a száz évvel ezelőtti budapesti középosztálybeli nők élete olvassa el. Nem fog csalódni. Mondjuk én beosztással olvasom, mert annyi az információ, emészteni kell.

Közben már kimentem a kertbe visszavágni elszáradt őszi növényeket, tollborzfüvet, s nem haltam bele. Tehát rosszulléteim nagy karmestere az időjárás.

S délelőtt bekeveredtünk egy kertészeti árudába is. A kamiont délutánra várták, Hollandiából, tele növényekkel, így csak egy fehér hunyort, s két ericát, s némi magot hoztunk el. Szerencsénkre, vagy az én szerencsémre. A hunyor amúgy csodaszép, de havas a helye, várni kell a beültetéssel.

 


December óta egyfolytában virágzik. Hát nem hálás? S oly üde e koratavaszi felemás kertben.

S az első igazi tavaszi virágunk!
Felénk a táj.

2018. március 8., csütörtök

Március






"Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra." József Attila

E sorok daloltak bennem a kertben, hogy reggel végigmentem madarakat etetni. Mindenhonnan e csepegés zaja hallatszott, az oly várt és oly szeretett.

A krókusz a hó alatt hozta bimbóit, a nárciszoké is teltek, a hó alatt. A bangita virágai elfagytak vagy tetszhalottak? Hunyorék még hóbunda alatt bújnak, ahogy 10-50 cm-es hó fedi a kertet, amint szél úrfi az ominózus napokon elrendezte.

Viszont már esett az eső, 7 fokot láttam az ablak hőmérőjén. Bízzunk a tavaszban. (Elnézést eme időjárás- és kertjelentésért, nekem fontos.) Majd jövök, a tegnapi nap embertelenül megfektetett. Legyen szép napotok!