Az Öregasszony idehozta a házunkhoz a famíliát: Okulát, a foltost, Kormost, a feketét, Bársonyt, a csodaszépet, de visszafogottat és Mózsit, aki már akkor külön utakon járt, s egyéniség volt. Amikor ketten maradtak Bársonnyal (mert befogni, s elvinni sehogy sem engedte magát), s anyjukkal - jött el főként az ő ideje.
Ott volt mindenhol, ahol csak ott lehetett. Étkezéseknél a fő kolduló, olvasáskor ölbe macska, a billentyűzetek kiváló ismerője volt. Nem kerülhette el a kerítések használatát sem, életkorhoz és mérethez szabva.
Beköltözött a szobába, s hozta magával Cicót és Bársonyt, a kezdeményezés jogát viszont nem vehetjük el tőle. Aludt, (s veszekedett érte, ha kellett) a fotelben, a kanapén, a konyhai székeken, a macskahordozóban, s dobozokban.
Ha a kert bármely részén jártam árnyékom volt. Hogy vette észre, hogy arra járok? Nem tudom, de pillanatokon belül bárhonnan előkerült. S követett.
Ő volt Lájbi cukkolója, a házba az első belépő, a macskaajtón keresztül. (Bal alsó sarok.) Semmi nem történhetett a felügyelete nélkül. Se kint, se bent.
S ő lett Cirnyó úrfi nagy barátja, tán tudta ő a második szívünknek kedves.
S a hely, ahol az autó elütötte. Mikor? Nem tudni. Ma reggel egyet gondolva nekiindultam az emelkedőnek, ki tudja? Hátha? (Csak azt nem értem, de ki érti a macskalelket, akkora kiterjedt terület van mögöttünk, házak is, macskák is, ahogy nagyanyám mondaná mi
Érdeklődtem az arra lakóktól, akkor mondta valaki van ott egy vörös macska. Megnéztem. Ő volt. Kedves Mózsi, mindig sok szeretettel fogjuk emlegetni életrevaló, kedves egyéniségedet.
