"Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra." József Attila
E sorok daloltak bennem a kertben, hogy reggel végigmentem madarakat etetni. Mindenhonnan e csepegés zaja hallatszott, az oly várt és oly szeretett.
A krókusz a hó alatt hozta bimbóit, a nárciszoké is teltek, a hó alatt. A bangita virágai elfagytak vagy tetszhalottak? Hunyorék még hóbunda alatt bújnak, ahogy 10-50 cm-es hó fedi a kertet, amint szél úrfi az ominózus napokon elrendezte.
Viszont már esett az eső, 7 fokot láttam az ablak hőmérőjén. Bízzunk a tavaszban. (Elnézést eme időjárás- és kertjelentésért, nekem fontos.) Majd jövök, a tegnapi nap embertelenül megfektetett. Legyen szép napotok!
